Miért pont az év eleje ilyen nehéz?
Az ünnepek alatt – még ha fárasztóak is – van bennük egyfajta megtartó ritmus. Több az együttlét, más a napirend, több az engedmény.
Januárban ez hirtelen megszűnik, és visszazuhanunk a „normál” kerékvágásba, miközben a testünk és az idegrendszerünk még nem készült fel erre a tempóra.
Ehhez jön hozzá:
- a fényhiány,
- a hideg,
- a kevesebb mozgás,
- és az a sok kimondatlan elvárás, amit az év eleje hordoz magában.
Nem csoda, ha feszültebbek vagyunk, türelmetlenebbek a gyerekekkel, vagy egyszerűen csak nincs kedvünk „beleállni” az új évbe.

Az „újrakezdés” láthatatlan nyomása
Az év elejét rengeteg üzenet kíséri: most kell változtatni, most kell jobbnak lenni, most kell rendbe tenni mindent.
Szülőként ez gyakran így csapódik le:
- jobb napirend,
- egészségesebb étkezés,
- több türelem,
- több minőségi idő,
- rendezettebb otthon,
- kiegyensúlyozottabb én.
Ez önmagában is sok. Télen pedig különösen.
Talán felszabadító ezt így kimondani:az év eleje nem kötelező újrakezdés. Lehet inkább lecsengés, megérkezés, átmenet.
Nem rajtvonal, hanem átmeneti idő
A tél közepén járunk. A természet sem indul neki ilyenkor semminek teljes erővel. Inkább visszahúzódik, pihen, tartalékol.
Miért várnánk el magunktól – és a gyerekeinktől – mást?
Ha az év elejét nem rajtvonalnak, hanem átmeneti időnek tekintjük, rögtön csökken a nyomás. Nem most kell mindent kitalálni, megoldani, rendbe tenni.
Elég annyi, hogy átvészeljük ezt az időszakot úgy, hogy közben nem terheljük túl magunkat.

Mi segíthet, hogy ne legyen nyomasztó?
Nem nagy megoldások, inkább apró szemléletváltások.
Kevesebb elvárás.
Magunkkal szemben is, a gyerekekkel szemben is.
Ha lassabbak a reggelek, ha több a hiszti, ha kevesebb a lelkesedés – ez most belefér.
Rövidebb távokban gondolkodás.
Nem „idén mit szeretnénk”, hanem: ma mi fér bele?
Egy nyugodtabb este. Egy közös vacsora. Egy korábbi lefekvés.
Nem most kell mindent megoldani.
A január–február nem a nagy változtatások ideje. Sokkal inkább a megtartásé.
A „jó elég” szülőség elfogadása.
Nem kell tökéletes rutin, kreatív programok vagy állandó türelem. Elég, ha jelen vagyunk, amennyire most telik tőlünk.
Családi szinten mitől lesz könnyebb?
A gyerekek nagyon érzékenyek a felnőttek belső állapotára. Ha mi is engedjük magunknak a lassulást, az nekik is biztonságot ad.
Segíthet, ha:
- kevesebb programot szervezünk,
- nem erőltetjük a „csináljunk valamit” érzést,
- elfogadjuk, ha most mindenki kicsit ingerlékenyebb,
- és nem akarjuk megjavítani ezt az időszakot.
A nyugalom nem hangos. De ragadós.

Az év eleje lehet csendes – és ez rendben van
Talán ez a legfontosabb üzenet: ha az év eleje most nem inspiráló, nem lendületes, nem „új én” hangulatú, az nem kudarc.
Lehet, hogy pontosan erre van szükséged.
Egy lassabb ritmusra.
Kevesebb elvárásra.
Több megengedésre.
A tavasz majd jön. A lendület is.
Addig pedig elég annyi, hogy vigyázunk magunkra és egymásra ebben a csendesebb időszakban.
Dr. Regősné Oláh Zsanett
- Szegedimami -
Képek forrása: pexels.com
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges









