2015. május hetedikén (a kiskönyvben kitűzött dátumon) hajnal négykor ébredtem az első erős fájásra, meg utána még kettőre. Hat körül újra felébredtem, aztán fél hét felé pár szabályosnak tűnő fájás után bekapcsoltam a fájásmérő alkalmazást, és elkezdtem mérni a hosszokat. 6 perc, 5 perc, 3 perc, 3 perc... jöttek szépen sorban, de nem voltak szép rendszerezettek.
Sziasztok! Éva vagyok, most decemberben leszek 40 éves és az első kisfiam, Csongor születését írom meg dióhéjban. Az én történetem úgy kezdődik, hogy egymás után 3 évig borzasztó decembereim voltak... Sajnos a negatívumok évről-évre emelkedő tendenciát mutattak.
Mint annyi fiatal pár életében, nálunk is eljött a férjemmel az a pillanat, amikor úgy döntöttünk, részünkről már semmi sincs útjában, hogy jöhessen a gyermekáldás. Legnagyobb meglepetésünkre pedig már az első hónap pozitív eredményt hozott.
Köszönjük, hogy sokan megírtátok és megosztottátok velünk a szülés(születés) történeteteket. Megható, érdekes, vicces és örömteli írásokat kaptunk. Egy kislány születésének szívszorító leírása következik:
Vasárnap szülinapja volt. 4 éves lett. Egész héten a születésnap körül forogtam. Ajándékvásárlás, tortarendelés, partitányér, papírcsákó, felszállós lufi. Az utóbbi két óráig bírta. Majd megevett a méreg. Számoltuk a napokat, hogy mennyit kell még aludni. Aztán végre eljött a nagy nap.
Ismered azokat a napokat, amikor már annyira felgyülemlik a fejed felett a tennivaló, hogy tudod, csak akkor végeznél vele, ha 3 napig alvás nélkül nyomnád?
