Jelenlegi hely

Szülőként kikapcsolódni - Gyerekkel vagy gyerek nélkül?

A hétvégi programszervezésnél, kirándulásnál a szülők gyakran teszik fel egymásnak a kérdést: vigyük vagy ne vigyük a gyerekeket? Hiszen - lelkiismeret-furdalás ide vagy oda - milyen jó is lenne nélkülük kiruccanni, túrázni a természetben, várost látogatni, percekig bambulni a kirakat előtt, nyugodtan kávézgatni az őszi napsütésben.

Feltételezem, hogy a szülői egység e kérdés eldöntésénél megoszlik, az egyik fél támogatja a gyerekek nélküli kikapcsolódást, míg a másik fél kevésbé. A mi családunkban is így van: szeretem, ha a két kislányommal közösen szervezünk programot, nekem nem jelent problémát, hogy velük is foglalkozni kell, miközben kirándulunk, túrázunk.

Szeretem nekik megmutatni a „világot”, és mindig rájövök, milyen jó megfigyelők, már egy kisebb autóút alkalmával is sok-sok újdonságra kérdeznek rá.

De bevallom, néha kifejezetten jól esik a gyermek nélküli lazulás.

Egyik alkalommal esküvőre voltunk hivatalosak. Első gondolatunk az volt, hogy megy az egész család. Aztán mégiscsak megfordult a fejünkben, hogy mi lenne, ha csak ketten mennénk? Környezetünkben több megoldással is találkoztunk, van aki soha nem visz gyermeket az esküvőre, vagy csak a szertartásra viszi el, az esti vacsorára viszont már nem.

Kalandos esküvő

Végül úgy döntöttünk, hogy a gyerekek is jönnek velünk, és részt vesznek az egyházi, polgári szertartáson és utána a vacsorán is. 

A lányok még nem voltak esküvőn, így szerettünk volna nekik megmutatni élőben is, hogyan lesz a menyasszonyból és a vőlegényből férj és feleség.

Az esküvő előtt azonban szükség volt némi előkészületre. Mindenekelőtt szükséges volt beszerezni alkalomhoz illő ruhát, hozzá illő harisnyával, cipővel, kabáttal. Esküvőről szóló történeteket olvasgattunk, képeket nézegettünk közösen.

Az esküvő napján a lányok nagyon be voltak zsongva és bár többször is megbeszéltem velük, hogyan kell (kellene) viselkedniük, mégsem ment minden olyan simán. Megpróbáltunk időben érkezni, azonban volt egy kis csúszás és a szertartás előtt várakozni kellett.

A lányok elkezdtek fogócskázni a sorban, a várakozó tömeg egyre jobban rájuk figyelt, így azonnali gyors megoldást kellett találni, kaptak a táskámból kekszet, majd elkezdtünk prospektusokat lapozgatni. A házasságkötés alatt a kisebbik lányom apa ölében ült, néha közbe szólt (szerencsére csak halkan), máskor lelkesen mutatott az ablak felé, ahol éppen busz közlekedett... 

Kisebb beszéddel megúsztuk az esküvő hivatalos részét, majd következett a fotózás.

Az épület előtti szökőkútnál a lányok a vízsugár mellett sétálgattak és körberohangálták. A fotózás helyszínén található dombot is sajátosan vették birtokba. Felmentek a tetejére és legurultak róla egymás után.

Ennél a pontnál majdnem előbújt belőlem a házisárkány, de aztán egy mosoly közepette inkább felsegítettem a szép ruhába öltözött gyerkőcöket, és gyorsan letörölgettem a füvet a ruhájukról.

A szép rózsaszín nylon harisnya persze nem bírta a fokozott igénybevételt. Az est folyamán mindkét kislány talált magának játszópajtást, sokat táncoltak és jól érzeték magukat. Mindent összevetve az esküvő kicsit zűrös volt.

Néha azon kapom magam, hogy túl sokat várok el a gyermekeimtől. Konkrét helyzetben azt, hogy felnőtt módjára viselkedjenek, bírjanak csendben, nyugodtam várakozni, majd egy helyben ülni és egy órán keresztül figyelni.

Amikor újra gondolom az egyes szituációkat, próbálom az ő helyzetükből szemlélni a világot, így sokkal egyszerűbb, külsőségektől mentes kis helyszínt kapok. Ott egy szökőkút? Akkor fussunk oda, gyűjtsünk falevelet, gesztenyét! Ott egy domb? Szaladjunk fel a tetejére! Mindegy, hogy milyen ruhában, milyen esemény közepette, csak egyszerűen tegyük azt, amihez kedvünk van.

A szülő szemszögéből, természetesen teljesen más a helyzet... 

Egyéb programok kialakításánál próbálok vigyázni az egyensúlyra, baráti találkozók esetében először kipuhatolom, hogy lesznek-e ott gyerekek, mikor kezdődik, meddig tart a buli. Figyelembe veszem a házigazda kéréseit is, amikor átgondolom vigyünk-e gyerekeket.

Egy egész hétvége gyerekek nélkül? Igen, miért is ne? Két-három külön eltöltött nap után boldogan, kipihenten térünk vissza a családi élet rögös színterére. Miközben ők is jól érzik magukat a nagyszülőknél. A legjobb az, ha a közös családi és a gyerek nélküli lazulós programok is helyet kapnak az életünkben. 

Kellemes kikapcsolódást Mindenkinek! Gyerekkel vagy nékülük! ;)

Hannamami
- Budapestimami - 

Neked ajánljuk!

Hogyan ünnepelhetitek meg a hóemberek világnapját?

Hogyan ünnepelhetitek meg a hóemberek világnapját?

A hóemberek világnapját január 18-án ünnepelhetjük, és ez kiváló alkalom arra, hogy kreatívan és vidáman töltsük el a napot. Íme néhány ötlet, hogyan lehet ezt a napot emlékezetessé tenni:
Ünnepeld Te is a hóemberek világnapját!

Ünnepeld Te is a hóemberek világnapját!

A hóemberek világnapját január 18-án ünneplik. Azért esett erre a napra a választás, mert a 18-as szám vizuálisan emlékeztet egy hóember formájára: a "1" a kezében lévő seprűre, a "8" pedig a két hógolyóból álló testére.
Nem kérek sokat, csak hogy vigyázz rám! - Így vigyázz rám szilveszter éjjelén!

Nem kérek sokat, csak hogy vigyázz rám! - Így vigyázz rám szilveszter éjjelén!

Tudom hihetetlen, hogy én ennyire félek tőle…, persze, mert te tudod, hogy nem bánt, látod, hogy szép és színes, és fel is készülsz rá, de én nem! Én minden felkészülés nélkül kapom ezeket a hangokat, amire nem úgy reagálok, mint egy ember, hanem szaladok… hogy hová? Nem tudom!
Szilveszteri kényeztetés: házi likőrök egyszerűen

Szilveszteri kényeztetés: házi likőrök egyszerűen

Az ünnepi időszak tökéletes alkalom arra, hogy különleges finomságokkal lepjük meg magunkat és szeretteinket. Mi lehetne jobb, mint egy saját készítésű likőr, ami egyszerre melengeti a szívet és csempész egy kis luxust a mindennapokba? Négy egyszerű, de ínycsiklandó receptet hoztunk, amelyek garantáltan feldobják a szilvesztert – akár egy vidám összejövetel, akár egy meghitt, kanapén töltött este a terv.
Ugrás az oldal tetejére