Jelenlegi hely

"Miért nem segít otthon a gyerek?" Hol rontottuk el? Ne aggódj, van rá megoldás!

Egyre több anyukát hallok panaszkodni, hogy nem segít otthon semmit a gyerek, pedig tőle nem ezt látja! „Dolgozunk egész nap, a lakás úszik, este mikor hazamegyünk, ő csak bevágja a szobája ajtaját és már nincs is velünk… bezzeg a mi időnkben nem így volt…”!

Ilyenkor elgondolkodom, hogy akkor hol ronthattuk ezt el? A mi édes, drága kis picurkánkból, aki még a zoknit is segített összehajtogatni, kiskamasz korára, hogy változott át egy lusta, kuplerájt szerető, anya úgyis mindent megcsinál majd helyettem gyerekké? - Novák Ferenc nevelési tanácsadó írása.

Miért nem segít otthon a gyerek?

Sok szülő feltette már a kérdést, hogy miért nem segít otthon a gyerek? A válasz első felétől kevesen lesznek boldogok a szülők, mert itt kiderül, hogy a baj nem a jelen időben van.

Mielőtt neked, mint szülőnek, már itt az elején elmenne a kedved ettől a témától, jelezem előre, hogy mint annyi minden a gyermeknevelésben, ez is helyrehozható. Ha úgy érzed, hogy rontottál már el dolgokat a nevelésben, akkor tudj róla, hogy mindenki hibázott már. A hiba nem meglepő, az ahhoz való ragaszkodás a meglepő, hogy valaki azt hiszi, ő tökéletes. Nyilván kissé nehezebb helyreállítani a segítőkészséget tinédzser korban, mint 8 évesen, de van rá megoldás, előbb azonban nézzük, mi történt, amiért nem segít a gyerek otthon.

Hogyan segítenek a kicsik?

Azt, hogy nem segít, leginkább tizenéves korában veszik észre. A probléma azonban nem ekkor kezdőik. A jelenség visszanyúlik egészen a két-három éves korba, hiszen a gyerekeknek vele született jó tulajdonságuk a segítség.

Ez először utánzásban mutatkozik meg; a gyerek hasonlóan hadonászik például egy seprűvel, ahogyan az anyukájától látja. Hamarosan már akkor is kezébe vesz egy seprűt, vagy úgy próbál meg ruhát hajtogatni, ahogyan anya csinálja, amikor a felnőtt éppen nem is ezt teszi. A lényeg, hogy a gyerek megpróbál elvégezni a felnőtt mellett, majd egyedül egyszerűbb dolgokat, ami már segítség. Akkor is az, ha kezdetben nem jól, vagy gyakorlatlanul, koordinálatlan mozdulatokkal csinálja.

Ugyanígy a fiúkat bevonja néha az apukájuk bútor összeszerelésbe, kerti munkába vagy más tevékenységbe. A kicsik előbb tanulgatják, hogyan csinálják a szüleik, majd büszkék rá, ha rájuk bíznak valami feladatot. Úgy tűnik tehát, hogy semmi gond a segítséggel kisgyerekkorban. Akkor hogyan jutunk el egy tinédzserig, aki nem szívesen segít otthon?

Miért nem segít a gyerek otthon?

Nem csak az utánzás, majd a segítségnyújtás nyúlik vissza a kisgyermekkorba, de a későbbi gondok gyökere is itt keresendő.

Mindannyian láttunk már kétéves gyereket partvissal vagy seprűvel a kezében hadonászni. Széles szájjal mosolyogva, nagy lelkesedéssel, de még nem hibátlan mozgáskoordinációval inog a nyél a kezében. Ekkor a szülő fejében felsejlik, hogy hamarosan leveri a vázát, a laptopot, a féltett kincseit a polcról.
Más alkalommal pedig jó szándékkal visz két poharat a kezében, amiben egyet is nehéz lenne még tartania, és szinte látjuk, ahogyan hamarosan a földre hullik és szilánkokra törik a pohár.

Párszor „leugrik” a váza, eltörik a pohár, és a szülő eljut oda, hogy megkéri a gyereket, hogy inkább ne söpörjön a seprűvel, és ne vigye a poharat. Ezzel apa vagy anya csak meg szeretne előzni valami rongálódást, balesetet, de ezzel valójában megakadályozza a gyereket abban, hogy segítsen. Még ha nem is minden nap történik ilyen, ennek az a vége, hogy a gyerek leszokik a segítségről.

Így azon túl, hogy a gyerek leszokik a segítségnyújtásról, még az önbizalmát is elveszítheti. Néhány lelkiismeretes szülő próbálja nagyon kedvesen megelőzni azokat az általa veszélyesnek ítélt helyzeteket, melyeket a gyerek okozhat, és valami ilyesmit mond neki: „Kicsim! Az veszélyes, majd Anya felsöpör gyorsan!” vagy „Tedd csak le, majd Apa kiviszi azt a poharat!” „Kicsim, ne nyúlj hozzá, mert ezt csak Anya tudja..!”

Előzzük meg a segítőkészség elveszítését!

Utólag a szülő ilyesmiket mond: „Miért, hagynom kellett volna, hogy eltörje a poharat, vagy leverjen valamit a polcról a seprűvel?”
A válasz lehetne annyira egyszerű, hogy „igen”, de akkor sokan nem értenek majd egyet ezzel. Ezért részletezzük egy kicsit a dolgot.

Ahelyett, hogy a fenti módon leszoktatnánk a gyereket a segítségről, több dolgot is tehetünk. Például tegyük elérhetetlen helyre a veszélyes vagy értékes tárgyakat, mert így a gyerek nem éri majd el seprűnyéllel. A másik lehetőség, hogy nem törődünk annyira a tárgyakkal, mert végül is pár ezer forint értékű pohár fontosabb-e a gyerek önbizalmánál, és magabiztosságának kialakulásával.

Mennyire lesz ügyetlen a gyerek?

Van egy fontos motívum, ami gyakran megjelenik, amikor a gyerek eltör vagy lever valamit. Ez pedig az, hogy „előre figyelmeztették”, ami például így hangzik: „Le ne verd azt a vázát!”, „El ne ejtsd a poharakat!”

Amikor kisgyermek korban, kifejletlen mozgáskoordinációja következtében a gyerek nem fog és nem visz stabilan dolgokat, akkor elejtheti. Pár ilyen esemény után emiatt állandóan arra figyelmeztetni, hogy el ne ejtsen vagy le ne verjen valamit, az oda vezet, hogy állandóan attól tart majd, hogy elejt, lever, elront dolgokat.

Ennek az a következménye, hogy a figyelme már nem azon lesz, hogy végrehajtsa a tárgyak mozgatásával kapcsolatos egyszerű műveleteket, hanem azon, hogy elkerülje a hibáztatást.

Hogyan javítsuk a segítőkészséget?

Amíg a gyerek otthon él a szülővel, addig mindig van esély helyrehozni a dolgokat.

Javíthatunk a segítőkészségen azzal, hogy megdicsérünk bármilyen kis segítséget. A segítőkészséget lerontani is sokáig tart, tehát abban se ringassuk magunkat, hogy felépíteni gyors lesz. A hangsúly a szülő kitartásán és eltökéltségén van.

Az is javítja a helyzetet, hogy felkínáljuk a segítség lehetőségét, de nem erőltetünk semmit. Ezt könnyű elrontani, viszont annak súlyos ára van, nagyon visszavetheti a „programot”!

Tanuljuk meg tehát azt, hogy kérjünk segítséget, de mindenféle negatív érzelem megnyilvánulása nélkül hagyjuk, hogy a gyerek elutasítsa a kérésünket. „Kérlek, hozd be a kocsiból a táskákat! – Most nem érek rá, mert…”És itt ezen a ponton nem akadunk ki, nem szidalmazzuk, hanem kimegyünk és behozzuk mi. Ha így teszünk, akkor előfordul majd, hogy elutasítja, néha pedig nem utasítja el kérésünket.

Vagy „Kérlek, hozd be a kocsiból a táskákat! A gyerek szó nélkül kiindul a kocsiba, behozza, de az ajtóba a bejárat közepén leteszi. Itt kell nyelni egyet, és nem szabad vádaskodni, hogy még arra sem vagy képes, hogy feltedd az asztalra? Hanem megköszönni és ezután felteszed Te az asztalra. Előbb-utóbb, az a táska nem fog az ajtóban landolni, hanem segítségképen a gyerek által kerül a helyére.

Azzal is fejleszthetjük a segítőkészségét, ha mi magunk kínáljuk fel a gyerek számára valamiben a segítségünket. Ekkor is ügyeljünk rá, hogy ne reagáljunk negatívan, ha azt mondja: „Inkább megoldom magam.”

Még egy fontos dolog a végére: Amikor azt próbálja meg egy szülő helyrehozni, hogy korábban valamiért kiveszett a segítőkészség a gyerekből, akkor olyan segítő helyzetekbe próbálja meg bevonni őt, ahol nem a csere (pénz) kedvéért segít, hanem önzetlenül. A pénzért való tevékenységnek meg van a maga szerepe a nevelésben, de ne akkor csiszoljuk ezt a témát, amikor egy másikat kell helyrehozni. (Normális esetben természetesen jól elvan egymás mellett az a kétféle segítség, amikor viszonzás nélkül segít, és az, amikor némi plusz zsebpénzért vállal többet.)

Novák Ferenc: a Virágozz és prosperálj Alapítvány nevelési tanácsadója, aki pedagógusoknak és szülőknek segít gyakorlati válaszokkal gyakran előforduló, de ritkán megoldott nevelési helyzetekre szemináriumokon és konzultációk során. Az oktatás nevelési oldalán azt vizsgálja,  hogyan függ össze az etika, az erkölcs, a siker, s hogy ezen fogalmak gyakorlati alkalmazása hogyan "hoz létre" a gyerekből egy az életével elégedett, legalább viszonylagos harmóniában élő felnőttet.

A feleségével 29-éve tartó sikeres házasságukban két gyerek nőtt fel egészségesen és kiváló lelki állapotban, és a jó példának megfelelően nagyobbik gyerekük is gyönyörű párkapcsolatban él, immáron külön.
Elsősorban az iskolai agresszió csökkentésén dolgozik.
www.azutaboldogsaghoz.hu

 

Makai Marianna - Kecskemétimami
 

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére