Jelenlegi hely

Hogyan fordíthatod a javadra ezt a helyzetet?

A karantén időszak kilencedik hetében vagyunk. Ezt még kimondani is nehéz. A kezdetekor (március közepén) írtam arról a Facebook oldalamon, hogy ebben a helyzetben hogyan tudjuk megőrizni a lelki egészségünket.

Azóta mi történt?

Én is begubóztam az otthonomba, a kislányommal kettesben. Elindult az online oktatás. Az első hetekben sokat segítettem neki a tanulmányokkal kapcsolatban, voltak kisebb hullámvölgyek, de rövid idő után helyére kerültek a dolog. A kislányom egyébként örült az előnyöknek: nem kell korán kelni, nem kell bemenni az iskolába, több ideje marad a saját dolgaira.

Ő introvertált típusként nem szereti a személyes megjelenést – mondjuk a ZOOM és a házi feladatként kért itthoni videó készítés kimozdította a komfort zónájából. De ezeken is túljutottunk közösen, igyekszem oldani benne a feszültséget, amit ilyenkor érez. Sokat beszélgetünk, sokkal több időt töltünk együtt, jobban látom, érzékelem a gondolatait, a félelmeit. Azon igyekszem, hogy a sikerekből táplálkozzon, a kudarcokból pedig tanuljon. Pl. volt olyan dolgozat, ami azért nem sikerült fényesen, mert elfelejtette, hogy akkor lesz és nem készült fel rá.

Segítek neki abban, hogyan rendszerezze a dolgait, mik a prioritások, mit jelent a határidő és hogyan szervezze hatékonyan a tennivalóit. Ugyanazokat az alapelveket tanítom neki, mint amelyekről a csoportos foglalkozáson beszélgetünk a felnőtt résztvevőkkel.

Tűzrőlpattant háziasszony üzemmódban

Közben átváltottam tűzrőlpattant háziasszony üzemmódra. Ilyen fontos kérdések pörögnek a fejemben, mint a „Mi a csudát főzzek ma?” vagy a „Jaj, már megint porszívózni, söprögetni, mosogatni kell!”. És itt van még a bevásárlás kérdése is.

Az első hetekben szabályosan görcs volt a gyomromban, amikor egy boltot kellett meglátogatnom, főleg, ha sokan voltak bent. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, szabadulni akartam minél előbb. Ezért aztán heti egyszeri alkalomra limitáltam a bevásárlást és ha lehet, olyan helyeket választottam, ahová kevesebben járnak, vagy olyan időszakban, amikor tudtam, hogy nem lesznek sokan. Aztán szép lassan megszűnt ez a fajta szorongás. Talán így van ez a katonáknál és, akik nap-mint-nap mennek harcolni? Hozzászoknak a helyzethez? Ilyen az emberi természet? Alkalmazkodik? És mindenkinek sikerül? Hogy történik ez?

Most megtapasztalhatjuk mennyire fontos a rugalmasság és ez most a kiváló helyzet ennek tesztelésére, nem? Ismeritek ezt az idézetet, amely Leon C. Megginson beszédében hangzott el:

„Darwin A fajok eredete című munkája szerint nem a legokosabb fajok, és nem is a legerősebbek maradnak életben, hanem azok, amelyek a legjobban képesek alkalmazkodni, amelyek a legfogékonyabbak a környezetükben végbemenő változásokra. Ezt az elméleti koncepciót ránk, egyénekre alkalmazva kijelenthetjük, hogy az a civilizáció képes fennmaradni, amelyik képes alkalmazkodni a változó fizikai, társadalmi, politikai, morális és szellemi környezetéhez.”

Egy biztos: az én lelki egyensúlyom visszaállt a kibillenés után.

Igaz, hogy korábban is sokat dolgoztam itthonról, de ezt árnyalták a konzultációk, az előadások, a baráti találkozók, amelyeken személyesen részt vettem, ide-oda utaztam – tehát nem voltam mindig otthon. És hogy ez mennyire hiányzik? Nagyon. Legalábbis az első időszakban így volt. Extrém sokat hívtam a családomat, a barátaimat, szomjaztam az kommunikációra, a személyességre és persze az emberi érintésre is (az ölelésre gondolok – nekem ez egy igazi doppingszer).

A másik tényező, ami befolyásolta az a pánik érzése volt (vagy legalábbis erős szorongás). A rám zúduló vírushírektől, a „meddig fog ez tartani”, „mi lesz, ha én is elkapom?”, „Mi lesz a gyerekkel, ha nagyon beteg leszek?” kérdésektől. Aztán ez elmúlt.

És hogy mi segített?

Például a feszültségoldás

Sport, légzéstechnika. Elkezdtem rendszeresen futni és otthon tornázni, a kislányommal beiktattunk kisebb sétákat a közelünkben.

Az emberi kapcsolatok fenntartása

Családdal is, barátokkal is. Jó érzés, hogy ugyanúgy megbeszélünk dolgokat és fenn tudjuk tartani a kapcsolódást.

Napirendet állítottam fel

Mely keretet ad az életemhez ebben az időszakban, ez pedig valahogy biztonságot jelent.

Célokat jelöltem ki magamnak

A futással kapcsolatban egy kihívást állítottam fel magamnak, vállalkozóként csatlakoztam olyan csoportokhoz, ahol fejleszthetem marketing tudásomat, vagy kipróbálhatom és gyakorolhatom az online tréningek eszközeit hasonló szakmában tevékenykedőkkel.

Persze azt hozzáteszem, hogy a fentiek nem az első pillanattól működnek így.  Az első két hét zilált volt és szétesett, a szorongás volt az uralkodó érzés. Aztán szépen szembenéztem magammal és tisztáztam, mi a helyzet, megnéztem, milyen érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, majd átgondoltam, hogyan javíthatnék ezen az állapoton.

A kérdéseim magam felé – amelyek neked is segíthetnek:

  • Mi a fontos nekem jelenleg?
  • Mitől érezném jobban magam?
  • Hogyan engedjem el a szorongást?
  • Hogyan élhetem meg a pillanat örömét?
  • Mit tanultam magamról az elmúlt időszakban?

Szőke Kinga 
Life és business coach - Faircoaching

www.faircoaching.hu
https://www.facebook.com/Faircoaching/

- Kaposvárimami -

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére