Jelenlegi hely

Álmomban már jól vizsgáztam itt: Anyaképző Főiskola

Pár napos babám mellett még mindig érkeznek a telefonomra folyamatosan a jókívánságok. Mindegyik kedves, szeretetteli és nagyon jól esik a figyelmesség, főleg, hogy már hazakerültünk a kórházból és minden figyelem a fiamra irányul, én pedig már kikerültem a szülésznő és szülészorvos vigyázó tekintete alól. 

Egy idő után feltűnik, hogy ismétlődnek azok a jellegű üzenetek, amelyeket fél-egy éven belül szült ismerősök, barátnők írnak, és amelyek valahogy így hangzanak: „Ne félj, ezösztönösen jön!” vagy „Ne félj, nem tudsz elrontani semmit!”. Az első ilyen üzenetig sem voltam túlságosan magabiztos, de ezek - a bátorító hangnem ellenére is - kihúzzák a talajt a lábam alól. „Ne félj!” Miért? Félnem kellene? „Nem tudod elrontani?” De én nem elrontani nem akarom, hanem a lehető legjobban, sőt, valljuk be őszintén, tökéletesen akarom csinálni. Csak forgatom a fejemben ezeket a mondatokat és érzem a bennem keltett nyugtalanságot. Férjem apasági szabadságon van velünk otthon, de éppen elugrott vásárolni, én pedig a babával összebújva álomba szenderülök.

Álmomban tanórára készülök pocakosan. Kapkodok, az órát nézem, hogy el ne késsek és keresem az órarendemet. Összefolyik a nap előttem, hogy mi is vár rám, mivel kellett volna készülnöm, pedig nem mindegy, hogy hány fokos vízbe teszem bele a babát, előtte etetem vagy utána, és ha jól rémlik, ma még teszt is lesz belőle.

Ó, hogy örültem, amikor bejutottam az Anyaképző Főiskolára! Nagy a versengés, alig van hely, fogadkoztam, hogy kihasználok minden percet, minden tantárgyat és minden lehetőséget a tanulásra. A lényeg, hogy felkészülten és mindenféle félelem, szorongás nélkül induljon otthon az életünk a babával, most pedig csak a +15 kilómat érzem, és hogy legszívesebben otthon maradnék szagolgatni a frissen mosott babaruhát, csinosítani a babaszobát. De nem, ez nem lesz elég, mondja valahol egy belső hang és elindulok végre.

A buszon ülve kifújom magam, és az órarendemet is megtalálom táskám egyik rejtett zugában. Ekkor még elképzelni sem tudom, hogy egy év múlva mennyivel több dolog is fér ebbe a gyönyörű, tisztán tartott táskába... Nézem a mai órákat, próbálom a teljes hetet felépíteni magamban, számolom a heteket, hogy meddig járok még a főiskolára. 

  • A baba biztonságos tartása 
  • Pelenkázás
  • Fürdetés
  • Tavaszi, nyári, őszi, téli baba
  • Öltöztetés I., II.
  • Etetési alapok
  • Altatás
  • Alváshiány menedzsment emelt szint​
  • Fogzás
  • Fogzás és altatás 
  • Babaelsősegély
  • Babamasszázs 
  • Sírás I. és II. és III. 
  • Mozgó  és fix napirendi ismeretek
  • Oltások alap és emelt szint
  • Mozgásfejlődés
  • Az anya testi változásai
  • Étrend szoptatás mellett
  • Anyai kedélyállapot szülés után
  • Stressztan
  • ​Párkapcsolat a baba mellett .....

Ezek a tantárgyak. Mármint néhány. Van még pár, úgy tűnik, ez egy kifogyhatatlan téma, főleg, ha alaposan fel akar készülni az ember. Ahogy kezdek ráhangolódni a napra, egyre jobban várom, hogy beérjek és kezdődjön az oktatás. Kis csoportokban vagyunk, tapasztaltak az oktatók és bármit lehet kérdezni, mert „nincs buta kérdés”. Megerősítik bennünk, hogy most azért vagyunk ott, hogy mindenre választ kapjunk, most kell kérdezni, nem egyedül a babával a négy fal között frászt kapni. Egészen élethű babák vannak, nyeklik a nyakuk, sok filmet nézünk babákról és különböző élethelyzetekről, megnyugtató mindennel előre megismerkedni. Kevésbé megnyugtató kényes kérdéseket kapni, hogy például milyen érzés számomra és hogyan kezelem, ha teljes mértékben tőlem függ valaki. Hát igen, ezen eddig nem gondolkoztam. Pedig milyen fontos is a lelki felkészülés, az önismeret. Csak akkor osztom meg a válaszaimat a csoporttal, ha kedvem van, ez a rész nem kötelező. Van persze olyan is, vannak tesztek, szóbeli vizsgák, semmit nem bíznak a véletlenre, elképzelni sem tudom, hogy váratlan esemény ér majd a babával.

Minden tantárgyból kapok kis jegyzetet, melynek utolsó oldalán az áll, hogy az adott témában kihez fordulhatok bizalommal. Az Anyaképző Főiskola tanárai szinte bármikor elérhetőek, de más szakemberek is fel vannak sorolva komoly szakirodalommal együtt. Magabiztosan engednek el a 6 hónapos képzés után, ami elnézve a témák sokaságát egyáltalán nem túl sok idő. 

Felébredek. Hirtelen nem is tudom, hogy hol vagyok, csak lassan áll össze a kép. A kisfiam alszik még, így az álmomat apránként fel tudom idézni és csak mosolygok. Sajnálom, hogy az egész csak álom volt. Igaz, még így is sok gondolatot ébresztett fel bennem. Arról nem is beszélve, hogy a nyugalom, a magabiztosság érzése megmaradt. Mintha csak jelesre vizsgáztam volna az Anyaképző Főiskolán... 


Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, www.anyacoaching.hu

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkak is!
                               

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére