De - és ez itt egy nagy de - egy hét múlva vége a szünidőnek. Első osztályba megy a kisebbik gyerekem, és felsős lesz a nagyobbik. Én pedig úgy érzem, ha valamikor, akkor most mondanom kell nekik valamit. Mindegy mit, akármit, csak legyen valami, amit majd később - akár poénból, akár nosztalgiából - elővehetnek.
Az iskolatáskás fotón túl, kell, hogy legyen egy ilyen emlékük, pár útravaló mondatuk is.
Talán azért, mert én is mindig kaptam útravalót a szüleimtől (és máig emlékszem rájuk), vagy talán, mert annyi bölcs idézetet olvasok mostanában… Vagy egyszerűn csak azért, mert én tényleg mindennél jobban szeretem ezt a két büdös kölköt.
Kép forrása: budapest.imami.hu
Szóval úgy döntöttem, idézet helyett írok néhány egyszerű hétköznapi jókívánságot. Kívánom nekik, és egy kicsit magunknak is, és kívánom azt, hogy teljesüljön a lehető legtöbb napunkon. Én biztos mindent elkövetek majd, hogy így legyen.
- Azt kívánom, reggelente úgy ébredjetek, hogy tudjátok, biztonságban vagytok. Nem lesz könnyű kora reggel kikászálódni az ágyból, télen még a nap se kel fel könnyen, de egy jó meleg kakaó (nekem kávé) tripla habbal segíteni fog.
- Kívánom, hogy ne csak túléljétek a napot. Ne csak monoton csináljátok a feladatokat, tegyétek egyik lábatokat a másik után, hanem éljétek meg a diákévek örömeit, nehézségeit és a konfliktusokat. Mert fog jutni mindenből, ez egészen biztos.
- Kívánom, hogy vegyétek észre, ha valamiben jók vagytok, ha valamiben fejlődtetek. Vegyétek észre, ha kell írjatok egy szívet a naptárba, amikor jólesik az izomláz, amikor kaptok egy kedves szót, amikor valami, ami addig nem ment, egyszer csak a tiétek. Tudjátok, merjétek kimondani, hogy megvan, megdolgoztatok érte, és legyetek rá büszkék.
- Kívánom, hogy szerezzetek igazi barátokat. Tudjatok nekik segíteni, megnevettetni őket. Hogy azok, akik fontosak nektek, tudják minden nap, hogy számíthatnak rátok.
- Kívánom, hogy legyen türelmetek. Ne csak másokkal, magatokkal szemben is. Ez sokszor iszonyat nehéz lesz, de gyakoroljátok…
- Kívánom, hogy tudjatok kérni. Segítséget, bocsánatot, odafigyelést. Ne higgyétek el, hogy aki kér, az szegény vagy gyenge. Épp ellenkezőleg. Majd úgyis megtapasztaljátok.
- Kívánom, hogy merjetek hibázni. Ha kell a rossz jeggyel is bátran elénk állni. Ne szégyenkezzetek, ha valami nem sikerül. Vállaljátok el, ismerjétek be. De azt soha ne higgyétek el senkinek, hogy képtelenek vagytok bármit másként is csinálni.
- Kívánom, hogy tudjatok örülni, ünnepelni. Igen, még egy judo házi éremnek, és egy jól sikerült lovas rajznak is. És kívánom, hogy tudjatok sírni, dühöngeni, ha valami igazságtalanság ér benneteket.
- Kívánom, hogy tudjátok azt mondani “nem érdekel”. Nem foglak becsapni benneteket, lesz olyan, ami unalmas, amit utálni fogtok, amihez/akihez első perctől kezdve tudjátok, hogy semmi közötök. Tudjátok elengedni.
- És végül kívánom, hogy legyen bennetek hála mindazért, amitek van, és emlékezzetek egy-egy nehéz nap végén is, hogy holnap új nap, újra kezdhettek mindent, ami mindebből ma még nem sikerült…
Szeretettel,
Anyu
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
