Jelenlegi hely

Lányaink védelmében - azaz miért nem vagyunk mi szuperanyuk?

Hogy miért kapjuk sokszor meg a „bezzeg az én időmben, mindig rendben volt a ház, finom főtt étellel az asztalon, pedig még ennyi elektromos csodánk sem volt?”. Hogy a mai lányok miért nincsenek felkészítve az életre? Van erre egy teóriám.


RODNAE Productions fotója a Pexels oldaláról

Bebetonozott hagyomány, vagy instant anyaság?

Régen valóban nem volt mosogatógép, elektromos sütő, mellszívó, robotporszívó, turmixgép, bébiőr, ehhez képest volt 5-6 kicsi gyerek, néhány disznó, csirke, egy kis veteményes, és mégis rendben volt a lakás, minden nap valami finom ínycsiklandó házikoszt várta haza az Urat, finom ropogós, frissen sült kenyérrel!

Azt mondják, hogy a  mi generációink nem jó háziasszonyok, és mi sem tanítjuk meg lányainkat rendesen. Panaszkodunk, hogy nincs időnk semmire, nincs patyolat rend a kisgyerek mellett, és még gyors kajával is várjuk haza a párunkat.

Már látom a kommenteket, de valahol tényleg így van, be kell vallanunk, hiszen már minket sem az anyaságra és főként nem a házvezetésre készítettek fel kislányként. Míg régen büszkék voltak egy hármas bizonyítványra, mondván, hogy lesz belőled egy megbecsült eladó, fodrász vagy varrónő, addig a mai gyerekeket büntetjük és még több tanórára fogjuk, nehogy már csak hármast kapjon! Mi lesz akkor így belőle???

Elmondom.

Hatalmas nagy tudású kamaszlány, aki képes hozzászólni bármilyen témához, legyen az művészet, irodalom, zene, vagy épp természeti ismeretek. Képes bármilyen matematikai csodát kiszámolni, tudja, hogy melyik égtájon milyen országok vannak, - és talán ha hirtelen odakerülne, még a nyelvüket is megértené, képes rendszerezni feladatokat, csapatban megoldani különböző problémákat, - mindezt akár több nyelven is. De ezeknek az ismereteknek a megszerzéséhez rengeteg idő kell, ami elvesz a főzéstanulási időből, a háztartásvezetésből, a kézimunkából és gyakorlatilag mindenből, ami az önálló háztartás vezetéséhez kell.

Persze mindenkinek meg kellett tanulni már gyerekként kitakarítani a szobáját, egy-egy ételt megfőzni, de ez az önálló „bezzeg a mi időnkben” háztartáshoz vajmi kevés, valljuk be! Míg régen a lányok 17-18 éves korukra nők lettek, készen a házasság és gyermekáldás csodájára, addig a mai lányok még javában a késői kamaszkor szépségét és báját élik, készülve a mai nagybetűs életre, ami nem a háztartásvezetés, és még csak nem is a csecsemőgondozás, hanem a melyik egyetemre hány pluszpontot szerezzünk, még egy plusz nyelvvizsga megszerzésével, hogy tuti felvegyenek.

Anno a lányok az édesanyjuktól mindent megtanultak, hímezni, vasalni, főzni, keményíteni, akár 8-10 évesen már komoly csecsemőgondozási „kurzusokon” voltak túl, és felelőségteljesen gondozták a két-három kistestvérüket.

Ma kitől tanulhatnának a kamasz lányaink?

Hiszen alig vannak itthon, tovább tart az iskolai nap, aztán jönnek a különórák, a felkészítők, a különtanárok, - azokért az ismeretekért, amik nincsenek a tanrendben, de a felvételihez nagyon is kellenek. Semmi nem olyan fontos, csak tanuljon, minden csatornán ez folyik „a te dolgod lányom, az hogy tanulj!” És a lányok mindent félretéve tanulnak, és tanulnak, és tanulnak...

Elvégzik az egyetemet, majd egy felelősségteljes karriert építenek, és már ripsz-ropsz 30 évesek is. Aztán jön a baba, az önálló háztartás és hirtelen minden eddigi tudás, amit megszereztek semmit sem ér. Jönnek a jóakarok, az elvárások hada, hogy ez a lány már elmúlt 30, és még a babaruhát sem tudja kikeményíteni? A játékok szanaszét, a vasalni való hegyekben és gyorskaját rendel a férjének? Ja, hogy eddig sohasem vasaltál? Mire jutott a világ, Uram Atyám ezek a mai fiatalok…

És többé már senkinek nem fontos, az évekig tartó kemény küzdelmed, hogy te mennyi órát éjszakáztál azért a nyelvvizsgáért, a második és harmadik diplomádért, csak egy a fontos, hogy tudj mindent az életről, teljesíts jól anyaként, a konyhában, az ágyban, majd az anyósod szemében. És az addig önbizalommal tele fiatal, álmokkal teli szép lányra, hirtelen rászakad a nagybetűs élet.

Aztán jönnek a megmentők, a babás Facebook csoportok.

Mindenki über cuki, jönnek a segítő jó tanácsok, majd szép lassan átváltoznak bezzeganyákká, hogy -te nem használsz mosipelust, így vigyázol a földre? Ja, hogy már nem is szoptatod, 5 hónapos és már elkezdted hozzátáplálni, de még az sem fér a fejedbe, hogy mikor mivel etesd? Aztán már 2 éves a gyereked, és jönnek a kommentek, hogy még nem beszél mondatokban, hát semmiféle fejlesztésre nem vitted eddig? És mi lesz a babaangollal, a zenetanulással, hogy gondolod, hogy jó anya lehetsz így? Hogy hogy nincs énidőd, és miért úszik a lakás, miért nem kötötted a hátadra, úgy ráérnél, és bármit meg tudnál csinálni.

És elkezdesz egyre lejjebb süllyedni, nem vagy jó anya, nem vagy jó feleség, nincsenek változatos egészséges ételek, a lakásod még véletlenül sem egy lakáskultúrába illő enteriőr, és a Te gyereked sokkal kevesebb, mint a többieké a csoportban. És akkor kialvatlanul, magad alatt felteszed a kérdést:  Vajon hogy vannak ezzel mások? Mások, hogy csinálják? Régen hogy csinálták? Egyáltalán mások mikor tanulták mindezt meg?

Makai Marianna - Kecskemétimami

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére