Gyerekként gyakran hallottam, hogy a testvérem mennyivel ügyesebb matematikából, mint én. Nemcsak az iskolában, a tanáraimtól, hanem otthon is – a szüleim beszélgetéseiben gyakran előkerült az összehasonlítgatás. "Testvérednek mindig kitűnő a bizonyítványa, neked pedig a matek nehezen megy." Bár voltak dicséretek is, valahogy mindig a gyengeségeim maradtak meg bennem. Gyerekként ezeket hallgatni nemcsak nehéz volt, hanem mélyen hatottak is rám – és sajnos még a felnőtt koromban is érzem a hatását.
Vajon belegondolunk-e abba, hogy az ilyen összehasonlítások és a teljesítmény alapú megjegyzések hogyan hatnak gyermekeink önbizalmára és önértékelésére?
Vajon milyen nyomot hagynak az érzékeny lelkükön, és hogyan formálják későbbi énképüket? Ebben a cikkben ennek hatásait járjuk körül, és megoldásokat keresünk arra, hogyan támogathatjuk gyermekeinket a versengés helyett önmaguk elfogadásában.
A gyerekek összehasonlítgatása már nagyon korán elkezdődik. A kisgyerekes szülők között a játszótéren is gyakran hallani, hogy kinek a gyereke kezdett el korábban beszélni vagy kinek mikor tette meg az első lépéseket. A 3 év körüli gyermekek belépnek az óvodai közösségbe, ekkor még kevésbé látszanak a közöttük lévő különbségek.
Nagycsoportos korban viszont ezek a különbségek egyre inkább szembetűnővé válnak, főként az iskolaérettség szempontjából. A szülők gyakran hasonlítgatják gyermekeiket másokhoz, például arra fókuszálva, hogy ki mennyire ügyes a rajzolásban, mennyire koncentrált egy-egy tevékenységben, vagy éppen mennyire ismeri a betűket és számokat.
Az iskolába kerülés után ez a tendencia tovább fokozódik, hiszen egyre több mérce és szempont jelenik meg, amelyek alapján összehasonlíthatják a gyerekeket a kortársaikkal. A jegyek, a versenyek eredményei, az olvasási, számolási készségek, vagy akár a magatartás mind olyan területek, amelyek alapján a szülők gyakran mérlegelik, hogyan teljesít a gyermekük másokhoz képest.
Hogyan hat a gyerekek személyiségére a más gyerekekkel való összehasonlítás?
Alacsony önértékelés: Amennyiben a gyermek gyakran hallja, hogy mások ügyesebbek, önállóbbak vagy okosabbak, könnyen kialakulhat benne az érzés, hogy ő nem elég jó vagy kevésbé szerethető. Ez hosszú távon csökkentheti az önbizalmát. A kutatások szerint azok a gyerekek, akik egészséges önbizalommal rendelkeznek, jobban kezelik a stresszt, ellenállóbbak a betegségekkel szemben, és nagyobb valószínűséggel élnek boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet. Az önbizalom tehát nemcsak a pillanatnyi jóllétet, hanem a későbbi sikereket is alapvetően meghatározza.
Szorongás és teljesítmény kényszer: Az összehasonlítás folyamatos nyomást helyez a gyermekre, aki úgy érzi, mindig meg kell felelnie a környezete elvárásainak a szeretet és elismerés elnyeréséhez. Ez a megfelelési kényszer szorongást okozhat, ami a mindennapokban, például az iskolai feladatok vagy a barátokkal való kapcsolatok terén is megjelenhet. A teljesítménykényszer a külső elvárásoknak való megfelelést erősíti, ami hosszú távon fáradékonysághoz és pszichoszomatikus tünetekhez vezethet, például: hasfájáshoz.
Kapcsolatokra gyakorolt hatása: A kortársakhoz vagy a testvérekhez való hasonlítgatás megmérgezheti a gyerekek kapcsolatát. A folytonos versengés rivalizálást válthat ki, ami irigységhez és akár hosszú távon a gyerekek közötti tartós feszültséghez vezethet.
Motiváció csökkenése: Amennyiben a gyermek úgy érzi, hogy minden erőfeszítése hiábavaló, feladja a próbálkozást és elveszíti a motivációját. Ez hosszú távon megakadályozhatja a gyermek fejlődését és akár magatartási és akár viselkedési problémák is jelentkezhetnek.
Mit tegyél helyette?
Dicsérj őszintén!
A dicséret az, amivel gyermeked önbizalmát fejlesztheted. Fontos, hogy a dicséret őszinte, konkrét és a gyermek erőfeszítéseire irányuljon, ne csupán az eredményeire. Például: Látom, hogy milyen sok időt fordítottál erre a rajzra, nagyon kitartó vagy.
Légy empatikus!
Próbáld beleélni magad a gyermeked helyzetbe és gondolj bele, mit érezhet abban az adott szituációban. Fogalmazd meg, neked mi esne jól és ha gyermeked hibázik bátorítsd őt újabb próbálkozásokra.
A gyermeked fejlődését önmagához képest mérd!
Gyermeked képességeit soha ne mással hasonlítsd össze, hanem önmagához képest. Figyeld meg, honnan indult, és milyen eredményeket ért el azóta. Ha észreveszed, hogy kitartóan dolgozik és halad előre, dicsérd meg érte. Az ilyen elismerés erősíti az önbizalmát és ösztönzi arra, hogy tovább gyakoroljon.
Fókuszálj gyermeked erősségeire!
Minden gyermek egyedi adottságokkal és érdeklődéssel rendelkezik. Fontos, hogy teret adj neki új dolgok kipróbálására. Felfedezhesse, mi az, amiben igazán tehetséges és ami örömet okoz számára. Figyeld meg miben ügyes és támogasd, ezeknek képességeknek a fejlesztésében.
Teremts elfogadó légkört!
A gyermeked sikere abban rejlik, hogy szereted és elfogadod olyannak, amilyen.
Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, és gyakran nem is gondol bele, milyen hosszú távú következményekkel járhat a gyerekek összehasonlítgatása. Emiatt tartom fontosnak, hogy tudatosítsuk, hogy a gyerekek önértékelésére, motivációjára és kapcsolataikra is jelentős hatással lehet. Ahelyett, hogy másokhoz mérjük őket, inkább segítsük őket abban, hogy saját erősségeikre és egyéni fejlődésükre koncentrálhassanak, hiszen így válhatnak magabiztos, kiegyensúlyozott felnőttekké.
Szalai - Lászlók Kitti
Gyógypedagógus
www.jatszvaolvass.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
