Jelenlegi hely

Utam az iskolába – Filmajánló

Négy kiskamasz a világ négy pontján. Ami közös bennük, hogy örömmel járnak iskolába, akkor is, ha ez nagy nehézségekkel és veszéllyel jár: elefántok elől menekülnek, lóháton mennek a hegyekben, folyón kelnek át, kilométereket gyalogolnak. Lenyűgöző dokumentumfilm, egyben tanmese iskolásoknak.

Ami nálunk természetes, az a világ nagyobb részén nem az, ilyen például az iskolába járás. Pascal Plisson francia rendező díjnyertes dokumentumfilmjének főszereplője négy gyerek, akik nagyon messze laknak egymástól: a kenyai Jackson, az indiai Samuel, az argentin Carlito, és a marokkói Zahira.

A négy kisdiák nem ismeri egymást, mégis közös élményük az, hogy az útjuk az iskolába akadályok között vezet. A tanulásért meg kell küzdeniük.

„Ezek a hős gyerekek minden reggel néha az életüket kockáztatva vágnak neki az útnak a tudás felé. Ezek az iskolások saját történetük hősei. Saját igaz történetüké.”

A kenyai Jackson 15 km-re lakik az iskolától, amelyet a húgával együtt naponta megtesznek a szavannán, vigyázva arra, hogy az elefántok ne kergessék meg őket. Indulás előtt a kisfiú feladata a vízfakasztás, majd kezükben a vizespalackkal, iskolai egyenruhában útnak indulnak.

Zahira és barátnői a marokkói Atlasz-hegységben laknak, ahol hétfőnként 22 km-t gyalogolnak a meredek sziklákon a bentlakásos iskolába. Ha szerencséjük van, egy autó elviszi őket egy szakaszon.

Az argentin Carlito lóháton megy iskolába a húgával keresztül Patagónia pusztáin.

Indiában a kerekes székes Samuelt húzzák-tolják a fiatalabb testvérei naponta a több kilométerre fekvő iskolába. Samuel nagyon hálás azért, hogy tanulhat: "Az ilyenek, mint én, nem járnak iskolába."

A négy iskolás utazása során bepillantunk a különböző kultúrákba, szokásokba és a gyerekek családjának életébe is. Nekik nincs mobiltelefonjuk, de őket is aggódva várja haza édesanyjuk, édesapjuk, és reggelente pedig a lelkükre kötik, hogy vigyázzanak magukra.

Ezek a mosolygós szemű gyerekek nem panaszkodnak, hanem kitartóan végigmennek a nekik adatott nehezített pályán, hogy a tudás megszerzésével jobb sorsuk legyen, megvalósíthassák álmaikat. Ebben a családjuk, rokonaik is naponta megerősítik és támogatják őket.

Eltökéltek és töretlenül hisznek abban, hogy egyszer elérik a céljukat. Határozottan tudnak válaszolni a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre: pilóta, állatorvos, tanítónő, orvos...

„Ha nagy leszek, orvos szeretnék lenni, segíteni fogok az olyan gyerekeknek, mint én, hogy megtanuljanak járni. Ez az álmom, a vágyam.” (Samuel)

Minden egyes történet egy tanmese, amit a kisiskolások is értenek: milyen szerencsések azok, akik naponta iskolába járhatnak (és nem kell 15 km-t gyalogolniuk a sziklás hegyekben vagy vadállatokat kikerülve).

A csodaszép természeti környezetben játszódó film a reményről is szól, arról, hogy megéri küzdeni az álmainkért!

Utam az iskolába (Sur le chemin de l’école), francia-kínai-dél-afrikai dokumentumfilm, rendező: Pascal Plisson

Halász Kinga
- Budapestimami -

Neked ajánljuk!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Kényes fotó került ki rólad a netre? Tehetsz ellene!

Egy pillanatnyi meggondolatlanság miatt akár a jövőd is tönkremehet. Tippek és tanácsok, mit kell és érdemes ilyenkor tenni.
Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

Mindennapi maszkjaink – 17 gondolat az álarcokról

„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.” – Idézetek a láthatatlan maszkjainkról.
Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Ugrás az oldal tetejére