Jelenlegi hely

Egy mosolygó ceruza öröksége – Sajdik Ferenc emlékezete

Szomorúan értesültem, hogy Sajdik Ferenc, Kossuth-díjas grafikus és karikaturista, a „Pom Pom”, „Gombóc Artúr” és A nagy ho-ho-horgász mesefiguráinak megálmodója, 95 éves korában elhunyt. 

Itt az ideje, hogy ne csak a hírekben találkozzunk nevével, hanem felidézzük azt a szerethető világot, amit nekünk, szülőknek és gyermekeinknek ajándékozott.

Gyermekkortól a ceruzáig

Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született a németországi Neuenhagen bei Berlinben. Édesanyja balerina volt, édesapja, Sajdik Sándor sikeres zsoké — otthon, családban, gyermekkorban már ott volt benne a mozgás, a forma, a látvány varázsa.

Bár sokfelé éltek – Németország, Görögország, majd Magyarország –, rajzolni mindig tudott, és hamar megtalálta az utat, hogy ne csak álmodjon, hanem játsszon a formákkal, a figurákkal. Tanulmányait Budapesten végezte, a Török Pál utcai Iparrajziskolában, majd a Grafikai Iparrajziskolában. 

Kép forrása

Illusztráció, karikatúra, mese – egy életmű

Az egyik legcsodálatosabb dolog az életében, hogy közel 300 könyvhöz készített illusztrációt, amelyeket gyerekek – és azok, akik azok voltak – százai, ezrei lapozgattak, lapozgatnak most is.

De nem csak a könyvekben élt tovább: Sajdik Ferenc figurái a képernyőn is otthonossá váltak. A „Pom Pom meséi”, „A nagy ho-ho-horgász”, Gombóc Artúr és társaik nem egyszerű karakterek voltak, hanem olyan barátok, akikkel reggelente vagy lefekvés előtt találkoztunk. Emlékeztek Pom Pomra, aki fel-le himbálózott az ágon, hol pedig kifordított bundakesztyű (ahogy én mondtam gyerekkoromban: buta kesztyű) vagy papucs orrán pamutbojt volt? Gyerekkorom esti meséi tódulnak elém. Igen, ahhoz a korosztályhoz  tartozom, akik még először láthatták a mesefilmjeit, amik kedvesek, bohókásak voltak. A ma gyermekének már nincs bennük elég pörgés, elég gyorsaság.

Stílusa egyedülálló volt: kis vonalak, játékos vonások, vicces gesztusok, színek, amelyek egyszerre voltak kedvesek, humort hordozóak, és sosem erőltetetten harsányak. Még a legegyszerűbb részleteket is képes volt életre kelteni. 

 

A szakmai elismerések sora

Az évek során számos díjjal ismerték el munkásságát: Munkácsy Mihály-díj, Érdemes Művész cím, Prima Primissima, Kossuth-díj és végül a Nemzet Művésze címe is a neki járó elismerések közé tartozott. De a legnagyobb elismerést mindig a gyerekektől kapta, akik folyamatosan nézték meseillusztrációit, mesefilmjeit. Élete végéig dolgozott: sosem tűnt el a rajzasztal mögül az a gyermeki csillogás, ami talán egész pályáját áthatotta. 

 

Mi marad utána?

Mit hagyott ránk Sajdik Ferenc?

  • Egy olyan vizuális világot, amelyben a bohókás figurák, a kedves túlzások, a humor és a szeretet együtt járnak.

  • Egy sor könyvet, melyek lapjain gyerekek találták meg kortalan barátaikat.

  • Rajzfilm-emlékeket, amelyeket generációk ismételnek, idéznek, újranéznek.

  • Egy példát arra, hogy az alkotás nem korfüggő dolog; az inspiráció, a szeretet, a forma utáni vágy képes évtizedeken át élni.

 

Részletek, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra

Az emlékezetből – kis pillanatok, amik nem könyvekben vannak, de bennünk élnek:

  • Az, amikor Pom Pom figuráját látva kiáltottad: „az én kedvencem!”

  • A kedves kacsa vagy csoki iránti vágyakozó madár (Gombóc Artúr) jelenete, ami egyszerre volt mulatságos és magunkra ismersz.

  • Az illusztrációkban a részletek: egy öreg kapaszkodó, egy madár tollazata, egy leves fölé hajló gyerek – mind-mind egyszerűen rajz, de mégis tele élettel.

 

Búcsúzás

Most, hogy Sajdik Ferenc távozott, nem csupán egy művészt veszítettünk el, hanem a gyerekkorunk egyik fontos részét. Egy olyan embert, akinek rajztollából oly sok mosoly, oly sok mese, oly sok képzelet származott.

Bár testileg elment, munkái, illusztrációi, figurái tovább élnek — gyerekekben, unokákban, lapokon és képernyőkön keresztül. Amikor legközelebb Pom Pom-mesét olvasunk, vagy Gombóc Artúr jár az eszünkben, akkor ne csak a mesét halljuk, hanem Sajdik Feri hangját is megérezzük: a derűt, az alkotás örömét, a ceruzavonás könnyedségét. Elhatároztam: a héten az iskolában a 4.a-ban Sajdik hét lesz - az általa illusztrált meséket fogom olvasni a gyerekekkel, gyerekeknek -talán a szülők is majd velünk nosztalgiáznak.

Vizaverné Horváth ZSófia

Szombathelyimami

Címlapkép FORRÁSA

 

Neked ajánljuk!

Az egyik legfontosabb izmunk- mégis alig tornáztatjuk

Az egyik legfontosabb izmunk- mégis alig tornáztatjuk

A mélymedencei izomzat. Akinek már van gyermeke, pontosan tudja, milyen változásokat hoz létre a várandósság és a szülés ebben az izomcsoportban. Alaposan kinyújtja, meggyöngíti, néha pedig még egyéb sérülések is keletkeznek rajta. Ennek következtében megjelenhet az inkontinencia, kitágul a hüvely, megsüllyedhet a méh. Fájhat a derekunk is. A jó hír az, hogy tornával szinte teljesen helyrehozható.
Nem kell egyedül megküzdened a technológiával – itt a mivagyunk.hu

Nem kell egyedül megküzdened a technológiával – itt a mivagyunk.hu

2026-ban minden a mesterséges intelligenciáról szól... Körülöttünk van, alakítja a munkánkat, a mindennapjainkat, csak éppen senki nem magyarázta el nekünk magyarul, érthetően, hogy mit kezdjünk vele. Eddig.
Nem te vonzod be a bántalmazókat, sajnos jönnek maguktól is

Nem te vonzod be a bántalmazókat, sajnos jönnek maguktól is

“Hogy vonzottam be? Kötődési zavarom van? Kapcsolatfüggő vagyok?” Kérdezi sok nő tanácsadói praxisomban a bántalmazó kapcsolatáról. Bár ezek a nők a saját lelkükben keresik a hibát, nem ott van a baj.
Ha nyílnak a kertben a kék ibolyák....

Ha nyílnak a kertben a kék ibolyák....

A tavasz első hírnökei, a hóvirág, a krókusz, a tőzike, a nárcisz után előbújtak lila színben pompázó és illatos ibolyák is. Az ibolya azon túl, hogy ehető növény, jótékony hatással van az emberi szervezetre. 
Ugrás az oldal tetejére