Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 8.

Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.

2020. március 27.

Újabb korlátozás holnaptól.

Ma ismét korán indult a reggel. (5:24!) Na, mindegy! Azzal vígasztalom magam, hogy ezen a korszakon is túlleszünk. Legkésőbb a kamaszkorára. Nem tudom, hogy a koránkelős időszak vagy a koronás időszak végét várom-e jobban.
Tegnap pék-asszony napot tartottam. Készült kenyér, kifli, pizzás- és kakaóscsiga is. Abban a reményben vetettem bele magam a sütésbe, hogy 2 napra elegendő péksütit gyártok. Hát ma reggel fogyott el az utolsó szem is. (Na, jó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagyszülőknek eljutatott csomagokba is tettem pár darabot. Szóval nem csak mi öten vagyunk a felelősek a mennyiség ilyen mértékű fogyásáért.)

Délelőtt – péntek lévén – igyekezetem mindkét gyermekemmel befejez(tet)ni a heti leckéket. Jelentem: sikerült! Nagyon büszke vagyok rájuk! Egy kicsit magamra is. Tanulnak – minimális nógatás után. Remélem, ez a kezdeti lelkesedés megmarad későbbre is.
Ma ebédre gyümölcslevest dobtam össze, utána pedig néhány csík csirkemellet rántottam ki és hozzá sült krumplit csináltam. Szépen, alattomosan kezd elpárologni a hús a fagyasztónkból. Ki érti ezt? Úgyhogy vissza kell fognom a húsimádó lányomat és rá kell beszélnem, hogy a zöldség is majdnem olyan finom. Hahaha!
Ebéd után kicsit kimentünk a ház elé. Szerencsére csendes környéken lakunk, ahol normál esetben is alig van forgalom. De most teljesen kihalt volt az utca. Egy fiatal hölgy sietett el a túloldalon csupán. Ő is maszkban, kesztyűben. Respect!

Az idő kegyes volt hozzánk, így majdnem vacsoráig kint maradtunk az udvaron.

A mai kijárási korlátozás margójára:

14 napja vagyunk itthon. A házunk előtt lévő területen kívül (utcafront) nem mentünk sehova. (Férjem jár a nagymamához néha élelmiszercsomagot vinni – távolságot tartva, pillanatokra.)
Nem is tervezzük. Pedig nehéz. Nehéz a gyerekeknek, a nagyszülőknek, nekünk.
De kibírjuk. Maradunk. Itthon. Itthon maradunk.

2020. március 28.

Ha hétvége, akkor lazítás. Legalább is tanítás mentes

Ma is korán szólt az én kis ébresztőórám. 5:55. Jaj, de boldog leszek holnap reggel! Tuti 7 körül fogunk kelni. Mire nem jó az óraállítás?
Általában szombaton reggeli közben beszéljük meg együtt a hétvégi programot. Kinek milyen feladata van, hova megyünk, kik jönnek hozzánk stb.
Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.
Abban maradtunk, hogy délelőtt mindenki kicsit rendbe teszi a szobáját, aztán kimegyünk az udvarra.
A nagyok elvonultak és felünő csendbe burkolództak. Én a saját szobámat, főhadiszállásomat vettem górcső alá. Azaz patika-rendet varázsoltam a konyhában. Csillárt portalanítottam, sütőt sikáltam, minden szekrényből és fiókból kipakoltam, kimostam és újra rendeztem őket. Nagy örömmel fedeztem fel én is - a gyerekekhez hasonlóan – régi elfeledett „játékszereket”, úgy, mint jégkrémkészítő szett, botmixer. (tavaly kaptam és valahogy teljesen elfelejtkeztem róla…) Már megérte a projekt. És nem mellesleg csillog-villog a konyha.
Gyors ebédre volt csak kapacitás a nagy hadművelet mellett. Így a mai menü krumplileves és carbonara tészta lett. A család egészen meg volt elégedve vele.
A rendrakás után még jutott idő az udvarra is. A gyerekek szaladgáltak, homokoztak, örültek a jó időnek. A kerti tulipánfa is lassan virágba borul.

Úgy látszik, a tavaszt nem lehet karanténba zárni…
Ebéd után a picúr pillanatok alatt álomba merült, így a nagyokkal nekifoghattunk, hogy a vázába is virágokat varázsoljunk. Némi krepp papír segítségével. Én vágtam ki a szirmokat, a lányok ragasztották őket. Szép kis csokor lett belőle a végén. Most ez díszíti az étkezőasztalunkat.

Amíg alkottunk, a holnapi kenyér csendben megkelt és megsült. Isteni ropogós lett a héja. A gyerekek imádják.
A mai délutánba még egy kis vasalás is bele kellett férjen.

Vacsi előtt sakkozás és Unozás volt a kért program.
Lehet, csak én vagyok így, de ma először sejlett fel bennem, hogy az a rengeteg dolog, amiről azt hittem, hogy lesz rá időm a karantén alatt, bizony továbbra is várólistás marad. Ugyanis öt emberre főzni, mosni, mosogatni, vasalni, (minden kint töltött idő után) ruhát- és cipőt mosni, rendet tartani, takarítani, tanítani, tanulni, kreatívnak lenni, udvart rendbe tenni, stb., stb., stb., kicsit több időt vesz el, mint gondoltam. Így lehet, hogy a hónapok óta előhívott fényképeknek további hónapokat kell még várniuk, mire végre albumba kerülhetnek.

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Neked ajánljuk!

Készíts saját Állatkertet! - 10 részes nyomtatható kreatív kézműveskedés és játék

Készíts saját Állatkertet! - 10 részes nyomtatható kreatív kézműveskedés és játék

A Fővárosi Állatkert oldalán ingyenesen letölthető és nyomtatható kreatív sorozatot találtunk, ami az alkotókedvű állatbarátoknak szól. Készítsd el saját állatkertedet! Az elefántoktól a majmokig, a szavannák lakóitól a kengurukig sok állattal megismerkedhettek, rejtvények, színezők és más kézműves foglalkoztatók várnak.
Fiús kontra lányos anyukák – tényleg van különbség?

Fiús kontra lányos anyukák – tényleg van különbség?

Balett, pörgős szoknya és színes hajcsatok, vagy foci, toronyépítés és mászókáról ugrálás?
Kincsre bukkantam, avagy hogyan táplálták anyáink 40 éve csecsemőiket

Kincsre bukkantam, avagy hogyan táplálták anyáink 40 éve csecsemőiket

Sokan mondják, hogy 6 hónapos kor előtt kizárólag anyatejet szabad adni a babának, mások meg azt, hogy már 3 hónaposan is elkezdhető a hozzátáplálás.
Az első itthoni vakációs nap margójára… avagy hogyan boruljunk ki már az első napon

Az első itthoni vakációs nap margójára… avagy hogyan boruljunk ki már az első napon

Alig várod, hogy elkezdődjön a vakáció, és végre együtt legyél a gyerekekkel. Tele vagy kreatív ötletekkel, ideákkal... aztán a nap végén már visszaszámolsz az első óvodai vagy tanítási napot várva. Ismerős?
Ugrás az oldal tetejére