Jelenlegi hely

Tanulni otthon is kell?

Hát kérem szépen, az úgy van, hogy akasztják ám a hóhért! Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy az egészségügyisnek beteg a gyereke, a pedagógusnak, meg na… nem is tudom… Az első gyerkőccel minden könnyen ment, de a másodikkal, elvek ezrei dőltek, dőlnek össze, mint a kártyavár. Mert elsős lett.

Tudtam én, hogy nem lesz vele könnyű, hiszen a mókázás és izgés-mozgás világbajnoka, de azért arra, hogy  a tanulásból is képes viccet csinálni, na, erre igazán nem számítottam.

Persze látom a füzetein is, hogy a betűk nem gurulnak le a füzetlapról, sokkal inkább elmaszatolva lógnak ide-oda a vonalközben. Az olvasást meg simán elintézné úgy, hogy szépen elmeséli, mi van oda írva. Hallom én, hogy csodálatos szókincse van a gyereknek, de az olvasásnál mennyire nem érdekes ez! Persze, ha odafigyel, minden megy, mint a karikacsapás. De nem figyel oda, illetve nem mindig. Mert annyi más, érdekes dolog van a világon...

A lecke fel tehát adva. Az én Makrancos Katámat hagyom, hadd mókázzon, bolondozzon, és az iskolában lesz, ami lesz, vagy akár a konfliktust is felvállalva igyekszem nyesegetni azokat a vadhajtásokat. Én utóbbit választottam, de mondanom sem kell, hogy nagyon finoman kell bánni azzal a metszegetéssel. Hogy miért? Mert a tanulás során sem veszhet el a legfontosabb, mégpedig az én kicsi lányom csodálatos, vidám, életrevaló személyisége.

Tudom, sokan járnak hasonló cipőben. Hallom, látom a körülöttem élő családoktól, hogy nem megy mindig zökkenőmentesen a leckeírás, az otthoni tanulás. De kell-e egyáltalán?

Az úgy van, hogy igazából engem érdekel, hogy mit csinált egész nap a gyerek a suliban. Megnézem a füzeteket, könyveket. Megkérdem, hogy ez mi volt, megdícsérem, ha ügyesen oldotta meg a feladatot, ha pedig nem sikerült, akkor rákérdezek, hogy mi volt a probléma. Mert kitől tanulhatná meg az igényességet? Kinek mondhatja el, hogy azért nem sikerült az a feladat, mert nagyon kellett pisilnie, és nem tudott odafigyelni? Hogyan segíthetek, ha nem nézném meg, nem hallgatnám meg?

Mert engem érdekel és én szeretnék neki segíteni abban, ami nehézséget okoz. Lehet, hogy nem olvas még folyékonyan, de minden nap elmondom, hogy „Gyakorlat teszi a mestert!” Van, hogy olvasáskor játszásiból mérjük az időt stopperrel, és kicsit csalok is, csak legyen hozzá kedve. Lehet, hogy a füzete maszatos, de látom, hogy igyekszik, hogy végre a házi elsőre hibátlan legyen. Benne van lassan egy tanév, és ezer kis csalafintaság. Az összeadást és kivonást zizivel gyakoroltuk, meg dióval. Fincsi volt, mind meg is ette. Közben elmesélte, hogy Edit nénivel milyen játékokkal gyakorolnak.

Persze az idő olykor ellenünk van, mert rövidek a délutánok és annál kurtábbak az esték. Nem tévézünk hát, csak keveset, de a játékra mindig akad idő. Nem is szánunk többet a tanulásra fél óránál, de akkor azt az időt csak vele töltöm. Azzal, hogy biztassam: meglesz a gyümölcse az odafigyelésnek, a gyakorlásnak!

Kell-e hát otthon tanulni? Azt hiszem, sokkal inkább érdeklődni kell a gyerkőc iskolai élete iránt. Ha ezt tesszük, többet tettünk, mint gondolnánk.

Szerző: Budácsik Éva, tanító -

Budapestimami

Fotó: Pixabay

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére