Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni, ahogy fejlődnek.
Önző módon azt szeretem bennük, hogy megtanítanak újra gyereknek lenni, hogy az ő szemükkel látva a dolgokat, minden megint "új" és érdekes nekem is. Szeretem, hogy - ha nem is mindig akarom :) - de kizökkentenek a felnőtt élet rutinjából, nyitottabbá tettek a világra engem is és a páromat is. Tipikus eset, hogy már 6 éve laktunk az otthonunkba, amikor megszületett az első gyerekünk - és 1 év múlva már ismertük még a szomszéd lépcsőházban lakó nénikét is! :)
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A hiszti, dac, ellenállás, feleselés kezelése.
Nehéz számomra, hogy a gyerekek fejével kell(ene) gondolkodnom, és az, hogy (főleg a második gyerek) homlokegyenest más személyiség, mint én. Soha nem tartottam magam "jó" embernek, féltem is a gyerekvállalástól, hogy hogyan leszek képes mindig, minden helyzetben példát mutatni, és leginkább attól féltem, hogy hogyan fogom feldolgozni azt, amikor nem sikerül átlépni a saját kényelmemet - és végül a valóság is engem igazolt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem jól reagálok - és utólag nekem ezt a kudarcot nagyon nehéz feldolgoznom.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Éppen a fent leírt élményeim miatt keresem a megoldást, szeretnék fejlődni, hogy ne erőltetésnek tűnjön (belül sem!) a fejlesztő nevelés, hogy automatizmussá váljon a pozitív példaadás, hogy a váratlan helyzetek ne legyen annyira váratlanok a jövőben. Nagyon szeretnék jobban összecsiszolódni a kisebbik fiammal is, hogy úgy tudjam szeretni őket ahogy nekik a legjobb.
