Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Büszkének lenni az eredményeikre.
Nekem négy kisgyermekem van. De ha a velük kapcsolatos örömökre gondolok, mindig büszkeséggel párosul az örömöm. Jozefa lányom jó szíve, mindenkinek kész segítőkészsége, sokszor meglep, hogy lehet ilyen felnőtt egy kisiskolás! Amikor Sára a verseket befejezi, -nem is gondoltam, hogy figyelt, amikor tanultuk- vagy a kártyában segíti a kicsiket, örül, amikor nyer; Koppány számos különös ötlete, ahogy épít valamit, kitalál egy megoldást... és nagyon jó érzés, amikor Ábris olyan szépen kifejezi magát, nagyosan, önállóan viselkedik, játszik, a kertben dolgozik, sőt segít a konyhai vagy a kerti munkában örömmel, kitartóan. Ez mind öröm. De egyszerűen csak rájuk nézni is öröm. Az, hogy vannak, hogy olyanok, olyan színesek, amilyenek.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
Az, hogy nem, vagy nehezen mesél gyermekem a vele történtekről.
A fent felsoroltak majdnem mindegyikét bekarikázhatnám.De azért ezt választottam, mert magam számára is ez a legnehezebb. megnyílni, beszélni a dolgaimról, kifejezni, megfogalmazni, ami tényleg nehéz, vagy amin változtatni szeretnék. És szeretnék nagyon úgy kérdezni, hogy arra öröm legyen válaszolni, késztetést érezzen a gyerekem, hogy válaszoljon. Érezze a kérdésemből, hogy engem érdekel, minden vele kapcsolatos dolog érdekel, bízom Benne, ő is bízhat bennem.
Nagyon nehéz, hogy ne kijabáljak, amikor már tizedszer kell este hét órakor a rohangáló ifjúságot a fürdőszobába beterelni; vagy amikor olyan irígyek egymással, és nem értem, ilyet tőlem nem láttak... Nagyon nehezen kezelem a követelőzést, neki minden jár, csak úgy, de tenni nem akar semmit, bezzeg az én időmben!... :-)) És számos példa van még, amit nem tudok jól kezelni. A dühöngést, ami egyszer csak kitör, és nem csitul, amíg az ölemben meg nem nyugszik. Hogy dicsérjem mindig, amikor azért nevelnem és metszenem is kellene eközben....
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Az előző kérdésre adott válaszom szerintem elég válasz erre a kérdésre is. Nehéz okosan állni a vártán, ami egyébként egy közös munka lenne a férjemmel, hogy úgy érzem, egyedül küzdök a hajóban az evezővel. Sokszor érzem úgy, hogy az én példám nem az, amit ő ad, az én válaszom más, mint az övé. Hogy lehetne a gyerekeknek biztos, nyugodt hátteret biztosítani, amikor a kormánynál kétfelé evezünk?
Nem ez a baj forrása?
