A robotika témája a 21. században megkerülhetetlen, hiszen a hétköznapjainkban is jelen van. Az okoseszközök, a digitalizáció elterjedésével hatalmasat változott a világ, az információs korban olyan készségekre, ismeretekre is szükség van, amelyekre korábban nem volt.
Szülőként az érdekel, hogy pontosan mire jó, miért érdemes ezzel foglalkozni a gyerekeinknek és mikor érdemes elkezdeni?
Erről kérdeztem egy ismerős édesanyát, Vámos Dorottyát, aki Kockacsodák néven robotikát és programozást tanít kisiskolásoknak.
A legtöbb gyerek szeret legózni, de programozni? Az tényleg lehet gyerekjáték? Nem kell hozzá valamilyen tudás, előképzettség?
A programozásról a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy diplomás felnőttek bonyolult kódokat írnak érthetetlen programnyelveken, esetleg beugranak a régi iskolai informatika („számtech”) órák, ahol a Basic parancsok között bolyongtunk teljesen elveszve.
A gyerekek esetében természetesen nem erről van szó, számtalan oktató program létezik, ahol az alapokkal ismerkedhetnek meg játékos módon, akár már óvodás korban is. Persze óvodás korban még kevésbé szükséges a számítógép- vagy tablethasználat.
Nagyszerű „offline” játékötleteket lehet találni az interneten, ahol a gyerekek egymást irányíthatják, kódolt üzeneteket írhatnak, végigvezethetnek egy figurát egy útvonalon, kikerülve az útjukba kerülő akadályokat, vagy kódokat követve rajzolhatnak, színezhetnek.
A gyerekeknek fejlesztett applikációk a vizuális programozást, azon belül is az úgynevezett blokk alapú programozást tanítják, amely nagyon felhasználóbarát: itt ikonokat vagy kulcsszóval feliratozott blokkokat kell egymás után megfelelő sorba rendezni. Természetesen ezt is meg kell tanulni, ki kell alakulnia a megfelelő gondolkodásmódnak, ismerni kell a blokkokat, de az egész sokkal könnyedebb, gyorsabb és játékosabb, némelyik külön oktatás nélkül is elsajátítható.
Az egyik legismertebb ilyen programnyelv például a Scratch, amelynek segítségével játékokat, animációkat, történeteket lehet létrehozni.
Tehát akár óvodás kortól érdemes ismerkedni a robotikával?
Én személy szerint a kisiskolás kort tartom ideálisnak, ekkorra magabiztosan tájékozódnak a térben, képesek útmutatókat követve hosszabb ideig építeni, események sorrendjét megállapítani, elég fejlett a szem-kéz koordináció és a finommotorika – azaz nem jelent gondot az apró alkatrészek összeépítése, képesek bonyolultabbnak tűnő szerkezeteket is átlátni.
Vannak óvodásoknak szánt robotok is, de ekkor még gondot okozhatnak a fentiek: hiába tűnik egyszerűnek a Bee-Bot méhecske irányítása, ha egy kisgyerek még összetéveszti a jobb és bal kezét, nem tiszta számára az előtte és utána fogalma.
Felső korhatár elvileg nincs, álmom, hogy egyszer egy nyugdíjas csoporttal építhessek.
Miért fontos a robotika oktatását már gyerekkorban elkezdeni?
A mai gyerekek digitális bennszülöttek. Az okoseszközök elterjedésével alapvetően változott meg a világ, információs társadalmunkban olyan készségekre, ismeretekre van szükség, amelyre korábban nem vagy nem ilyen mértékben.
A klasszikus alapkészségek – írás, szövegértő olvasás, számolás, társas készségek – mellett egyre inkább megkerülhetetlen, hogy alapszintű programozási ismeretekkel is rendelkezzen valaki, ha meg akar felelni a 21. század kihívásainak, boldogulni akar majd a munkaerőpiacon, vagy akár csak a hétköznapi életben.
Az ehhez szükséges készségek kialakítását, fejlesztését – mint pl. algoritmikus gondolkodás, elemzés, problémamegoldás, kritikus gondolkodás, megoldás-fókuszú gondolkodás, innovativitás, kreativitás – érdemes minél korábban elkezdeni, természetesen az életkornak megfelelő szinten és módon, játékosan, tevékenységekbe ágyazva.
A robotika erre nagyszerű eszköz, hatalmas élmény működő szerkezetet létrehozni, irányítani, és nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre gondolná az ember.
Ez inkább fiús dolog vagy lányok is érdeklődnek a terület iránt?
Kisiskolás korban még a lányok is nagyon nyitottak és fogékonyak a téma iránt. Ez persze függ magától a robottól is: a húsvéti ugráló nyuszi modellem nem egy kislányt hozott lázba. A Marsjáró, a nyomkövető, a harci robot inkább a fiúkat érdekli.
Később, ahogy a robotok egyre komolyodnak, egyre bonyolultabbá válnak, egyre több műszaki ismeretet igényel a használatuk, sajnos sok lány elveszíti az érdeklődését, illetve kialakul bennük az a hozzáállás, hogy ez nekem túl bonyolult, úgysem tudom megérteni, ez a fiúknak való. Jó lenne, ha ezen változtatni tudnánk.
Sajnos az a tapasztalat, hogy a gyerekek egy része nem kedveli és nem is nagyon érti a természettudományos tárgyakat. Mit lehet tenni, hogy nem menjen el a kedvük, ill. felkeltsük az érdeklődésüket már kisiskolás korban?
Élményszerűvé, játékossá kell tenni számukra az ismeretszerzést, lehetőséget kell biztosítani a próbálgatásra, kísérletezgetésre. Hetedik osztályban a fizika órán száraznak és unalmasnak tűnik a testre ható erők kérdése, de ha egy nyolcéves úgy találkozik mindezzel, hogy egy általa épített robottal próbál vontatni különböző tárgyakat, máris sokkal izgalmasabb a dolog.
Még az sem veszi el a kedvét, ha közben megbeszéljük, hogy az éppen nem mozgó test nyugalomban van, mert a rá ható erők kiegyenlítik egymást, sőt nagyon büszke magára, ha olyan „szakszavakat” tud használni, mint tapadási súrlódás. Mindez természetesnek hat akkor, ha a saját talpán érzi, hogy mi is az.
A jövő mérnökei és programozói járnak ide?
Nem célunk, hogy kis mérnököket képezzünk, de ha a nálunk szerzett impulzusok elindítják őt a mérnökké válás útján, annak természetesen csak örülni tudunk. Léteznek olyan iskolák, ahol a robotika egy néhány hetes-hónapos „beugró”, és erre építve több lépcsőben és több év alatt jutnak el a gyerekek akár a komolyabb programnyelvek elsajátításához is.
A mi programjaink nem ennyire specifikusak, nálunk inkább a játékosságon, az élményen, a készségfejlesztésen, az érdeklődés kialakításán van a hangsúly, ezért azok számára is élményt nyújt, akik nem szeretnének ennyire elmélyedni a témában.
A programozáson kívül milyen tudást, képességet fejleszt ez a tevékenység?
A robotika összetett és hihetetlenül sokrétűen fejeszt. A teljesség igénye nélkül: a tervezéshez problémaérzékenység, kritikus gondolkodás, lényeglátás, kreativitás, megoldás fókuszú gondolkodás, absztrakciós képesség szükséges.
Az építés fejleszti a szem-kéz koordinációt, a finommotorikát, a koncentrációt. A programozáshoz nélkülözhetetlen algoritmikus gondolkodás bármilyen probléma megoldásában segíthet az élet más területein is: az jelenti, hogy valaki képes egy folyamatot megérteni, részfolyamatokra bontani, a feladatokat megfelelő sorrendbe állítani, csoportosítani.
Mit lehet építeni LEGO robotokkal?
Gyakorlatilag bármit. A klasszikus guruló, lépegető vagy akár bicikliző, gitározó, balettozó robotok mellett rengeteg állat modellt építettem már – baglyot, majmot, krokodilt, rákot, elefántot, cápát, hangyát, pingvint. Vannak gépek, szerkezetek, közlekedési eszközök, például önvezető autó, traktor, helikopter, toronydaru, szélkerék, vagy akár olajfúró torony, sőt zsilipkapu, „intelligens” kuka is, de készítettem zenélő és forgó, villogó karácsonyfát, rajzoló gépet, a Nap, Föld és Hold keringését szemléltető szerkezetet is. Egy kis fantáziával és ügyességgel jóformán bármi elkészíthető.
A legtöbb gyereknek van kedve kipróbálni a robotépítést?
Igen, nem kell őket rábeszélni, elég, ha meglátnak egy működő robotot. Én magam sosem voltam „kocka”, de az első találkozásomat a WeDo-val nem fogom elfelejteni: pár kockából egy csigát építettem, majd egy végtelenül egyszerű kóddal rávettem, hogy különböző színekkel villogjon. Nem nagy dolog, de óriási élmény volt, hogy ezt én csináltam, én ezt tudom.
játékos programozás: Egyszerű programozási feladatokat old meg a gyerek játéktevékenységbe ágyazva.
A foglalkozásokon egyedül vagy párosan, esetleg csapatban dolgoznak a gyerekek?
Az alapkoncepció szerint párosával dolgoznak egy-egy készlettel. Ennek számos előnye van: megtanulnak kooperálni, hatékonyan szervezni a feladatokat, odafigyelni a másikra, türelemmel kivárni, amíg sorra kerülnek, nézeteltérés esetén érvelni kell, elakadás esetén segítséget kaphatnak a társuktól.
Sok iskola még mindig nem fordít kellő figyelmet ezeknek a készségeknek a kialakítására, holott a mindennapi életben, sőt később a munka világában is nélkülözhetetlenek.
Természetesen egyedül is élvezetes lehet az építés, vagy akár kisebb csoportban, 3-4 fővel is megoldható nagyobb létszámú osztály esetében. A kisebb csoport akkor lehet hatékony, ha a gyerekek nem útmutató alapján építenek, hanem önállóan terveznek robotot, például versenyen.
Nálatok csak tanfolyam/szakkör van, vagy egy-egy alkalomra is be lehet kapcsolódni, kipróbálni a dolgot?
A tanfolyamok, szakkörök iskolaidőben futnak, mellettük egész évben folyamatosan szervezünk „élményépítéseket”, hogy bárki belekóstolhasson a robotikába anélkül, hogy hosszabb távra elköteleződne. Időnként lehet szülővel együtt is építeni, nehéz megmondani, hogy a gyerek vagy a felnőtt élvezi jobban a közös programot.
Az ünnepkörökhöz kapcsolódva vannak karácsonyi, húsvéti témájú foglalkozásaink, sőt olyan klubfoglalkozások is, ahol az építés és programozás mellett például a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk.
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
