Teréz 1775-ben született Pozsonyban Brunszvik Antal gróf, királyi biztos majd később főispán és Seeberg Anna bárónő leányaként. Keresztanyja pedig nem más, mint Mária Terézia volt, nevét is tőle kapta.
Édesapjának nagyon fontos volt, hogy mind a négy gyermeke a legjobb tanításban részesülhessen, így szépsége mellett rendkívül okos és művészi talentumokkal megáldott grófkisasszony vált belőle.
Kiválóan festett, több nyelven beszélt, és kiemelkedően zongorázott. Maga Beethoven volt a zongoratanára, akit elbűvölt a fiatal lány tehetsége, egyesek szerint Teréz volt a „halhatatlan kedves” akit Beethoven titokban szeretett, de az újabb kutatások testvérére Josefinre esküdnek, aki viszont máshoz ment férjhez.
Édesapja korán meghalt és édesanyja nem vitte tovább apja szellemi munkáját, neki egy dolog volt fontos, hogy jól kiházasítja gyermekeit. Viszont Teréznek esze ágában sem volt férjhez menni, tanulni, utazni és másokat segíteni volt a célja, de apja halála után elkötelezte magát Isten és az összes rászoruló gyermek mellett, akiket a Gondviselés neki szán.
Aki „minden gyermek anyja”
Először testvére gyermekeit nevelgette, majd mikor ők már nagyobbak lettek elindultak közösen egy európai körútra, hogy keressen nekik egy megfelelő bentlakásos intézményt.
Megismerte a német, svájci, olasz és angol nevelési módszereket. Egyre fontosabb lett számára a korai nevelés, és megvilágosodott, hogy a hazai oktatás egyáltalán nem gyermekközpontú, ezért eldöntötte, hogy nyit egy saját kisdedóvót.
Az ötletét nem fogadták túl nagy lelkesedéssel, így a gazdag ismerősei anyagi támogatásaira nem számíthatott, de nem adta fel, eladta az ékszereit, értékes tárgyait és saját vagyonából és némi adományból 1828-ban Budán, a Mikó utcában megnyitotta az Angyalkert kisdedóvót édesanyja házában, amely Közép-Európa első óvodája is volt egyben. (Ebben az időben még nem volt tankötelezettség sem hazánkban)
2 é 7 éves gyermekeket neveltek, nem volt tandíj, mert úgy vélte, hogy a szegény családoknak van legnagyobb szükségük rá
Nem gyermekmegőrzőt nyitott, nem csak játékról szóltak a gyermekek napjai, hanem nagyon is komoly tanítási rend mellett folyt a nevelési munka. Mivel óvoda, mint fogalom nem létezett, ezért az óvónő fogalma sem létezett még akkor, a kisdedeket férfinevelők tanították.
Beszéd- és értelemgyakorlatok szerint folyt az óvodai élet, írásra, számolásra, komoly zenei oktatásra, művészetre, környezetre és természetesen imára, de mindezt játékos formában, szeretetteljes környezetben.
A nevelőknek Teréz szigorúan meghatározott elveit kellett követniük, mely a példamutatáson alapult:
„A tanító csakis szent hivatására felkészülten léphet az iskolába. Egész magatartásának vidámságból, komolyságból és méltóságból kell összetevődnie: szeretettel teljes, megértő atya gyermekei között. Sohasem szabad elvesztenie nyugalmát és szilárdságát. Cselekvésmódját, hangját átveszik a gyermekek: ahogy a tanító beszél és cselekszik, úgy fognak beszélni és cselekedni a monitorok (segítők) is a nekik alárendeltekkel. Nem szabad – például – a kicsiket rángatni, megrázni és meglökni. A tanító viselkedésének finomnak, kifogástalannak és nemesnek kell lennie; csak így lehet gyermeket nevelni és képezni.”
A rákövetkező években Budán, Pesten, Besztercebányán, Pozsonyban, Kolozsvárott, Sopronban, Szabadkán, Kassán, Gyomán és Szombathelyen is nyitottak óvodákat.
Nem csak az óvodák fűződnek a nevéhez
Brunszvik Teréz haláláig 80 magyar kisdedóvó jött létre, és ő hozta létre a hét éven felüli leánykák részére "kézmű-oskolát", de nevéhez fűződik a cselédiskola alapítása és részt vett az első nőnevelő intézet létrehozásában is.
Brunszvik Terézt álmai megvalósítása előtt sokan megmosolyogták, egyesek szerint a „bolondos grófkisasszony” nevet is ráragasztották. Az akkori nemesi nép számára elképzelhetetlen teória volt, hogy a saját gyermekei neveléséről lemondjon valaki azért, hogy szegény gyermekek sorsát tegye jobbá!
De nemcsak a gyermekeket segítette az 1817-18-as éhínség hatására jótékonysági nőegyletet szervezett, és a bevételeket munkásotthonok, szegényházak és gyermekfoglalkoztatók megépítésére fordította.
Brunszvik Teréznek nem csak az óvodákat köszönhetjük, de több történelmi írás is jegyzi, hogy ő volt valószínűleg, aki először állított Magyarországon karácsonyfát a rábízott Budai kisdedeknek.
Mindennek ellenére, és az óvodák fontossága ellenére, később Brunszvikot méltatlan támadások érték hazánkban, egyesületét feloszlatták, és óvodáit a Jótékony Nőegyletre bízták, vezetői tisztségeitől megfosztották.
Bár gyermektelen volt, így mégis „minden gyermek anyja” lett, és mi a mai napig őrizzük nevét, mély elhivatottsága és szerénysége példaként szolgál számunkra!
„Nem szeretem, ha grófnőnek neveznek, mivel ennek előnyeit nem akarom élvezni, engem tehát nyugtalanít, ha hallom, hogy így hívnak. Csupán ember, a szó legszebb értelmében, az akarok lenni.” Brunszvik Teréz
Makai Marianna
- Kecskemétimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
