Én aztán nem fogom a kislányom rózsaszínbe öltöztetni! Cukor, csoki, chips kizárva! Ilyeneket nálunk nem fog enni a gyerek. Cumi? Na, azt pláne nem! Nem is veszek, mert az én fiam biztos, hogy nem kap cumit. Én nem fogok kiabálni a gyerekkel! De ha mégis, olyat biztos nem mondogatok neki, hogy "azért, mert én azt mondtam!". Mindig utáltam, mikor nekem ezt mondták a szüleim. Ez nem egy érv!
Közösségi oldalak levelezéseiben olvastam, a hiszti sok kismama életét keseríti meg, hozzáteszem, a gyerekeikét, úgyszintén. Ilyenkor ugyanis, figyelmet, segítséget kérnek a gyerekek. A gyermek, abban a környezetben, a szabályokat megismerve, keresi a helyét. Az őt körülvevő család, azon belül is az édesanya feladata a rövid, pontosan megfogalmazott elvárások, szabályok, a társadalmi normák közvetítése, miközben megteremti a biztonságos környezetet a gyermek részére.
Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon milyen hatással van gyermekeinkre a technika gyors fejlődése. A televízió, a mobil vagy a tablet képernyőjén megjelenő mozgókép rendkívüli módon stimulálja a fejlődésben lévő agyat, így nem árt, ha tisztában vagyunk néhány nemrégiben felismert ténnyel.
"Állandóan a neten lógnak, folyton a kütyüt nyomogatják!" De ők ott élik az életüket, nekik az online világ is valós tér. Hogyan lehet áthidalni a generációk között egyre mélyülő "digitális szakadékot"? Vélt és valós veszélyekről, praktikus megoldásokról, a kamaszkor kihívásairól, valamint a Kék bálna- hatásról is beszélgettünk a téma szakértőjével.
Iskola – a nagycsoportosok számára a csodák világa, ahol végre feltárul a titkok kapuja. Vajon így év vége felé mit látnak az elsősök? Varázslatos hely még, vagy máris úgy viszonyulnak hozzá, mint a nagyok, hogy alig várják a szünetet? A kérdést így is megfogalmazhatjuk: szükségszerű-e, hogy az évek múlásával lelohadjon a gyerekekre annyira jellemző kíváncsiság?
Az idő mindenki életében óriási jelentőséggel bír. Úton-útfélen halljuk, olvassuk: Bánjunk jól az idővel! Van, amikor lassítanánk, máskor siettetnénk a múlását. Leginkább azt kell megtanulnunk, a pillanatot értékeljük és hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet.
Mint azt sokan tudjátok, sajnos nem minden gyermek életében adatik meg, hogy támaszt nyújtó, biztonságot adó családban nőhessen fel. Amikor a gyermekbántalmazás jelenségéről beszélünk, egy olyan területet emlegetünk, amelyben egy megszűnni nem akaró problémával állunk szemben.
Ismét közeledik egy ünnep. A tavaszvárással együtt talán nem övezi akkora várakozás a Húsvétot, mint a Mikulást és a Karácsonyt, de erre is lelkesedéssel lehet készülni, ráhangolódni. A lakásdíszítés, a mesék vagy akár csak a szalvéták nézegetése kapcsán sok kérdés merül fel: hogy kerül egy történetbe a bárányka, a húsvéti tojás és a nyuszi? Honnan érkezik egyáltalán a nyuszi, ha az már egyértelmű, hogy a Mikulás Lappföldről jön...?
Hiába élünk önálló felnőtt életet, a szülőktől hozott minták sok esetben befolyásolják az életünket. Hogyan viselkedünk konfliktushelyzetben? Ki tudjuk-e fejezni az érzelmeinket? A szüleinknek milyen hatása van a párkapcsolatunkra? Milyen gyereknevelési elveket vallunk? Hogy működünk az emberi kapcsolatainkban? Ezek mind-mind az otthonról hozott minták alapján formálódnak. Nézzünk néhány életből vett példát!
Minden minta kétféleképpen él bennünk: megtartjuk, és valódi példaként szolgál, vagy ellene megyünk, vagyis az a legfőbb motiváció, hogy „csak úgy ne, ahogy…”
Mit ne mondjunk, akad pár mítosz, amivel idejekorán elkezdik tömni a leendő szülők fejét. Aztán jó részükről persze kiderül, hogy nem, vagy nem úgy igazak – ezek közül válogattunk párat a Fatherly segítségével.
Első terhességem elején biztos voltam abban, hogy kislányom lesz. Két nővérem van, sosem voltam az a fiús játékokat játszó típus, de mindezt felülírta az orvos, aki nem titkolta a hírt az egyik ultrahangos vizsgálaton, hogy milliméterekben mérhető a bizonyíték: kisfiam lesz. Meglepett a dolog, szerencsére volt még pár hónapom a ráhangolódásra.
Manapság sokat hallunk az elvárásokról és rendszerint negatív értelemben. Hasznos lehet elgondolkodnunk, hogy hogyan is vagyunk mi ezzel: vannak bennünk elvárások? Kitől és mit várunk el? Jó ez vagy nem? Sorolhatnánk még a kérdéseket és kinek-kinek a maga kérdése és válasza a meghatározó.
Ha a tibeti nevelési elveket szeretnénk gyakorlatba ültetni, akkor két dolgot soha nem szabad alkalmaznunk: fizikai és lelki erőszakot. Az adott életszakaszokhoz mérten különböző módszereket ajánlatos követni.
Van egy fiam, aki nagyjából hároméves kora óta épít. Mindenből, bármit, de főleg legóból vagy hagyományos, színes építőkockákból. És büszke is rá, ha a nagyinál készíti, addig nem bontható le, amíg nem láttam én is. Egy ideje a látványosabb építményeket elkezdtem fotózni, most már ő figyelmeztet rá, ha esetleg nem tenném, és az alkotást fotóra érdemesnek tartja. Ha ideér egy új kezdeményezés, akkor most már nem csak családtagoknak vagy (némi nyaggatás után) az én Facebook-oldalamon mutogathatja. Instagram legózó kisgyerekeknek?
A média sztereotíp módon ábrázolja családot, pedig az élet nem harminckét fogú mosolygások sorozata, leginkább úgy szép, hogy nehéz. Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója, egyetemi tanára adott interjút a Budapestimaminak.
Minden szülő rémálma, hogy rájön vagy megtudja, hogy csúfolják, kiközösítik a gyermekét az óvodában, iskolában. Ez minden szülőt megvisel érzelmileg, és nagyon fontos, hogy ha esetleg velünk is előfordul, megfelelőképpen tudjunk rá reagálni. Bármennyire is szeretnénk elkerülni, sajnos könnyen megeshet a mi gyerekünnkel is, hiszen nem kell semmilyen különösebb ok hozzá.
Drámáznak, ésszerűtlenek, nem tudnak dönteni, viszont minden butaságon képesek megsértődni. Függetlenek szeretnének lenni, mégis igénylik a folyamatos megértést és törődést. Mindezt csupán azért, mert a tizenévesek idegrendszeri fejlődése drámai változásokat jelent. A serdülés nem csak külső folyamat.
Sose volt ennyiféle és ilyen olcsó (és ennyire leellenőrizhetően jó vagy nem jó) tudás karnyújtásnyira. Használd ki, iratkozzatok be a gyerekkel együtt weboldalt tervezni, mobiljátékot fejleszteni, programozni, vagy akár jógázni. Ha szerencsések vagytok, két Big Mac árából megúszható a dolog.
Nagyobbik, második osztályos fiam rohamléptekkel önállósodik. Természetesen nekem is ez a célom, és az iskola, illetve a sok sport különóra is ezt támogatja. Itthon azért néha el tudja engedni magát, és ilyenkor értetlenül néz, hogy miért segítek a 4,5 éves öccsének, ha neki egyedül kell ugyanazt elvégeznie. Pár napja igencsak bántotta ismét egy eset és kifakadt.
Kodálytól tudjuk, hogy a gyermek zenei nevelését érdemes kilenc hónappal a születése előtt elkezdeni. De egy 6 éves gyerekkel operába menni nem korai még? Kipróbáltuk!
Biztosan neked is van a szekrényedben olyan ruhadarab, amit valaha nagyon szerettél, csak valamiért már nem veszed fel. Ilyenkor érdemes elővenni a varrógépet.
Ruhacsipesz, zokni, műanyag pohár, kartondoboz vagy éppen egy fakanál. Első ránézésre egyik sem fejlesztőjáték. Egy kis fantáziával azonban remek játékeszköz lehet belőlük – ráadásul szinte biztos, hogy már most is ott lapulnak valahol a lakásban.
Itt az ősz. Reggelente már érezni, hogy lehűlt a levegő, előkerülnek a könnyű kabátok, a kardigánok, sálak, és lassan mi is elkezdünk más szemmel nézni a szekrényünkben lévő ruhákra.
A legtöbben úgy gondolnak a varrásra, mint egy hasznos hobbira. Egy olyan tevékenységre, amellyel ruhát javíthatunk, függönyt varrhatunk vagy kreatív ötleteket valósíthatunk meg.
