Nincs olyan ember, akit legalább titkon ne izgatna az álmok világa, hiszen minden éjjel álmodunk. Egy átlagos 8 órás alvási idő alatt akár 4 – 5 álomfázisunk is lehet. Az már más kérdés, hogy sokszor nem emlékszünk rájuk. Sőt, ha valakit ebben a fázisban ébresztenek fel rendszeresen, pszichés és testi tünetekkel reagál egy idő után.
Életünk bizonyos időszakaiban megélhetjük a kibontakozást, önmegvalósítást. Szabadon szárnyalhatunk terveink megvalósítása során. Máskor érezhetjük azt, hogy túlélünk, mintha egy aknamezőn próbálnánk keresztbe szökdelni, vagy egy olyan sűrű rengetegben járnánk, ahol nem lehet előre tudni, mi fog a következő pillanatban a nyakunkba szakadni.
Nyilvános helyen történő szoptatás még mindig heves vitákat vált ki a magyar társadalomban is. A sajtóban, közösségi portálokon rengeteg történetet olvashatunk, amikor anyukát zavartak ki az üzletből vagy küldték a mosdóba, hogy ott folytassa gyerkőce táplálását. Sok anyuka érzi emiatt kellemetlenül, kínosan magát, és inkább lemond a házon kívüli szoptatásról. Alicia Samone fotográfus egy gyönyörű fotóval szeretné felhívni mindenki figyelmét, hogy a szoptatás csodálatos. Ha Te is egyetértesz Vele, oszd meg ezt a cikket, hogy gondolatai minél több emberhez eljussanak. Köszönjük.
Többféle ember létezik. Van, aki tisztában van azzal, hogy mi az a coaching, van, aki hallott már róla, de nem biztos, hogy pontosan el tudná magyarázni a fogalmát, és van, akinek halvány lila gőze sincs arról, hogy mit takar ez az angol nyelvű kifejezés.
Valaki arról panaszkodott, hogy minden áldott nap ugyanazt az átkozott ennivalót találja a tízórais csomagjában. "Hát ki készíti a tízóraidat?" - kérdeztem. "Én!" - felelte. Mindannyian magunknak készítjük a tízórainkat…
A legtöbb nagyi élvezi, amikor nagyszülővé válik, ami egy egészen más minőség, mint szülőnek lenni, de nagyon sok aktív nagyi korú embernek nem adatik meg, hogy élvezze az unokákkal való felhőtlen csodás pillanatokat. Vagy azért mert messze élnek tőle, többnyire külföldön, vagy azért mert egyszerűen a karrier építés csapdájából kifolyólag nem szültetett unokája.
Szaladnak a napok, teszek-veszek, szervezkedem, intézkedem, időnként lazítok. Ha a testem pihen is éppen, az agyam pörög tovább. Ismerős érzés? A belső "zsonglőr" ellenőrzi az elvégzendő feladatok soha nem szűnő listáját: mi kell a gyerekeknek, mi kell otthonra, mi kell a munkához…
Van nekem egy "pszichológusom". A fejemben lakik, és jobban ismer, mint bárki más. Igaz, sokáig a létezéséről sem tudtam, de egyszer csak előbukkant. Akkor, amikor kínomban már csak a véres anyósviccek tartották bennem a lelket.
A Csendes-óceán déli részén, a Salamon-szigeteken a bennszülöttek a favágás egy különös módját űzik. Ha a fa túl nagy ahhoz, hogy fejszével vágják ki, ordítással döntik le.
Nem a drága ajándékok és a hatalmas virágcsokrok fejezik ki a valódi szeretetet, hanem a hétköznapi dolgok: szívességek, kedvesség, vagy amikor figyelmesen meghallgatjuk egymást.
Amikor ott áll az ember az éjszaka közepén, és próbálja álomba ringatni a pár hónapos babát.... Amikor a pár órán belüli negyedik hisztiroham közben megpróbálja megőrizni a hidegvérét.... Amikor jó tíz évvel később képtelenség lerobbantani a fejéről a fejhallgatót.... Nos, akkor érdemes ezt a négy szót mondogatni magunknak: semmi sem tart örökké! /forrás:csalad.hu/
Két saját gyerekkel a hátam mögött most már bátran kijelentem: NEM voltam problémás gyerek! Persze anyám, apám erre kórusban vágják rá, hogy azért lenne mit mesélniük. És való igaz, a "Te jó ég, kire ütött ez a lány?", és "A nagy szádra fogsz ráfaragni, gyerekem!" mondatok sűrű vendégek voltak a házunkban. Nem tagadom ez utóbbit időnként tapasztalom is. És azt sem tagadom, ma is erősek vagyunk az olaszos hangvételű családi "beszélgetésekben".
Mi kell ahhoz, hogy a különbözőségeink ellenére is el tudjuk fogadni egymást? Elsősorban szeretet – meg másodsorban is. Ugyanakkor az sem árt, ha van némi ismeretünk arról, hogy mi határozza meg a társunk gondolkodásmódját, lelkivilágát, mik a teremtésbeli adottságai. Ez ugyanis segíthet nekünk abban, hogy ne akarjuk mindenáron megnevelni vagy a magunk képére formálni őt.
Nem vagyok elég jó, nem vagyok elég erős, nem vagyok elég érett… Biztos vagyok benne, hogy akarom ezt az egészet? Ez már örökre így marad? Elvesztettem a szabadságomat? Anyai dilemmák tabuk nélkül az Anyajegy c. monodrámában.
Amióta megjelent a mozikban A bakancslista (The Bucket List) című film - idén pont 10 éve -, nyugodtan kijelenthetjük, hogy divatba jött a bakancslistázás. Minden valamire való embernek van kívánságlistája, vagyis egy listája arról, hogy mi mindent szeretne megtenni mielőtt feldobja a bakancsot.
Vajon milyen az igazi férfi? Agresszív, konok, erőszakos, igénytelen, hallgatag vagy éppen ellenkezőleg: gyengéd, érzékeny, jól ápolt, olyan, aki kapcsolatba tud lépni a "női énjével"? A férfias minőség jellemzésére eddig használt fogalmaink mintha kezdenének végletesen elcsúszni. És ami a helyükbe lép, az a totális káosz.
Alig találunk a földön olyan embert, aki tökéletesen elégedett lenne önmagával. Legtöbbünk szívében éppen ezért titkon ott él a vágy, hogy változtassunk a személyiségünkön és az életünkön. A kezdeti nagy fellángolások után az esetek túlnyomó többségében mégsem vagyunk képesek döntő változásokat elérni, lelkesedésünk már csírájában elhal.
Anyaként időről időre ránk talál a pillanat, amikor úgy érezzük, hogy nemes küldetésünk többnek tűnik annál, mint amit teljesíteni tudunk: fáradtnak, erőtlennek érezzük magunkat még átlagos napokon is, egy nyűgös, dacos, hisztis nap után pedig végképp lemerülünk. Sokszor talán nehéz megfogalmaznunk, hogy mi fárasztott el minket ennyire – és még nehezebben tudjuk megtalálni a rejtett tartalékainkhoz vezető utat.
A kávézóban két barátnő beszélget. Annyira belemelegedtek, hogy észre sem veszik, titkaik lassan közüggyé válnak. Szállnak-repdesnek a szitkok – bizony a férjekről esik szó. A beszélgetés végén láthatóan jobban érzik magukat: lám, nekem van igazam, a barátnőm is megmondta. De biztos, hogy a pillanatnyi megkönnyebbülésen túl kapott valamit egymástól ez a két hölgy? Aligha. Hiszen egy fontos szabályt megsértettek. Arra kértük Pál Ferenc római katolikus papot, mentálhigiénés szakembert, hogy segítsen értelmezni a párkapcsolatok négy alappillérét: a lojalitás, a szolidaritás, az érzelmi összetartozás és a hűség fogalmát.
A cím sokaknak ismerős lehet, és ez persze nem véletlen: Marshall Rosenberg, az Erőszakmentes/Együttműködő Kommunikáció (EMK) atyjának nagysikerű könyve, A szavak ablakok vagy falak volt az ihletőm.
Már hosszú hetek-hónapok óta gondolkodom ezen a témán, és lassan ez is egy elvárássá alakul bennem: írni az elvárásokról. Nehéz hozzákezdenem ehhez a témához, mert annyi fajtája van az elvárásoknak és olyan sokféle rendszerben: magunk felé másoktól és magunktól és mások felé.
Egy kapcsolatban a fogkrémes tubus nyomkodásától kezdve a hétvégi program megszervezésén át egy új otthon vásárlásáig rengeteg olyan konfliktushelyzet adódik, amely komoly vitákat generálhat. A fájdalmas és kimerítő veszekedések után gyakran úgy érezzük: valójában nem is illünk össze a párunkkal, vagy hogy a másik már nem is szeret bennünket. Pedig lehet, hogy nem is ez az igazi baj.
Az Űrhajózás Világnapját minden évben április 12-én ünneplik, mivel ezen a napon, 1961-ben Jurij Gagarin szovjet űrhajós elsőként repült a világűrbe a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén.
Ez a nap remek alkalom arra, hogy a gyerekekkel együtt felfedezzétek a világűr csodáit!
A kerékben az a legjobb, hogy nem kell újra feltalálni. Talpraesett, élelmes háziasszonyok annyi mindent kísérleteztek már ki az elmúlt évszázadok alatt, hogy valójában nincs más dolgod, mint kiválogatni a Neked szimpatikusakat.
Az infravörös (infra) lámpa egyre népszerűbb otthoni gyógyászati eszköz, amely természetes módon enyhíteni a fájdalmat és gyorsítani a gyógyulást. De hogyan működik pontosan, milyen betegségek esetén érdemes használni, és mire figyeljünk vásárláskor? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre próbálok választ adni.
