Kép forrása
Szakemberként sajnos egyre gyakrabban találkozom az elidegenítő szülői magatartás jelenségével. Ez egy olyan folyamat, amelynek során a gyermek fokozatosan eltávolodik az egyik szülőtől, miközben egyre erősebben azonosul a másik szülő nézőpontjával. Sok esetben nem azért utasítja el a különélő szülőt, mert erre saját élményei alapján jutott, hanem mert úgy érzi: csak így tudja megőrizni azt a kapcsolatot, amelytől a biztonsága függ.
Nyári szünet – amikor még inkább láthatóvá válik a probléma
A nyári szünet sok családban nemcsak a pihenésről szól. A hosszabb kapcsolattartások, a közös nyaralások, a megváltozott napirend és az iskolai keretek hiánya gyakran felszínre hozza azokat a konfliktusokat, amelyek a tanév során kevésbé voltak érzékelhetők.
Ilyenkor gyakrabban fordul elő, hogy:
- vita alakul ki a kapcsolattartás időpontjai körül;
- a gyermek az utolsó pillanatban kijelenti, hogy mégsem szeretne elmenni a másik szülőhöz;
- bűntudata támad amiatt, hogy jól érzi magát a különélő szülővel;
- vagy éppen a kapcsolattartás után láthatóan feszültebbé, szorongóbbá válik.
A nyári szünet tehát nem létrehozza az elidegenítő folyamatot, viszont gyakran felerősíti és jól láthatóvá teszi azokat a családi működéseket, amelyek a tanév során kevésbé voltak észrevehetők. Ez az időszak lehetőséget ad arra is, hogy a szülők felismerjék: nem a gyermekkel van a probléma, hanem egy olyan családi dinamika alakult ki, amely hosszú távon mindenkinek fájdalmat okoz.
Mi történik ilyenkor a gyermekben?
A gyermek számára a szülei jelentik a biztonságot.
Nem tud és nem is akar választani közöttük. Ha azonban azt tapasztalja, hogy az egyik szülő nyíltan vagy burkoltan a másik ellen fordítja, óriási belső konfliktusba kerül, ezt nevezzük lojalitáskonfliktusnak. A gyermek úgy érzi, hogy ha az egyik szülőt szereti, azzal elárulja a másikat. Ez olyan érzelmi dilemma, amelyet egyetlen gyermeknek sem lenne szabad átélnie.
A legtöbb gyermek ilyenkor nem azért utasítja el a különélő szülőt, mert valóban ezt szeretné. Sokkal inkább azért, mert így próbálja megőrizni azt a kapcsolatot, amelytől a mindennapi érzelmi biztonsága függ. A lojalitás ilyenkor nem döntés, hanem túlélési stratégia.
Kívülről úgy tűnhet, mintha a gyermek saját véleményét fogalmazná meg. Előfordulhat, hogy:
- nem akar találkozni a különélő szülővel;
- elutasítja az ajándékait;
- sértő vagy bántó megjegyzéseket tesz rá;
- rosszat mond a nagyszülőkre vagy a másik szülő családjára;
- minden helyzetben automatikusan a vele élő szülő álláspontját képviseli.
Sokszor olyan mondatokat ismétel, amelyek életkorához egyáltalán nem illenek. Jogi kifejezéseket, felnőttek szófordulatait használja, vagy olyan értékítéleteket fogalmaz meg, amelyek inkább egy felnőtt nézőpontját tükrözik.
Kép forrása
Milyen jelek utalhatnak elidegenítő szülői magatartásra?
Önmagában egy-egy jel még nem bizonyítja az elidegenítő folyamat jelenlétét. Ha azonban ezek tartósan fennállnak, vagy egyszerre több is megjelenik, érdemes szakember segítségét kérni.
Figyelmeztető jel lehet, ha a gyermek:
- korábban szeretett szülőjét hirtelen minden előzmény nélkül elutasítja;
- kizárólag negatív dolgokat mond róla, miközben a pozitív közös emlékek mintha eltűnnének;
- indokolatlanul erős haragot vagy megvetést mutat iránta;
- felnőttekre jellemző szófordulatokat, jogi vagy párkapcsolati kifejezéseket használ;
- úgy érzi, hogy választania kell a szülei között;
- bűntudata van, ha jól érzi magát a különélő szülővel;
- elutasítja a nagyszülőket, rokonokat vagy barátokat is pusztán azért, mert a másik szülőhöz tartoznak;
- azt állítja, hogy ez kizárólag a saját döntése, miközben a háttérben erős lojalitáskonfliktus figyelhető meg.
Fontos tudni, hogy a gyermek ilyenkor többnyire nem tudatosan mond valótlant. Ő azt éli meg valóságnak, amit az érzelmi biztonsága megőrzése érdekében kénytelen elfogadni. Ezért nem őt kell hibáztatni vagy számon kérni, hanem a mögötte álló családi működést kell megérteni.
Mi állhat a háttérben?
Az elidegenítő szülői magatartás mögött ritkán áll tudatos rosszindulat. Sokkal gyakrabban találkozunk feldolgozatlan veszteséggel, haraggal, sértettséggel, félelemmel vagy bizonytalansággal.
Ezek azonban a felnőtt érzései.
Nem a gyermek feladata ezek hordozása, és végképp nem az ő felelőssége a szülők konfliktusának megoldása. Amikor a gyermeket bevonják a felnőttek harcába, olyan érzelmi terhet kap, amely messze meghaladja az életkorát.
Nemcsak a kapcsolat sérül
Sokan azt gondolják, hogy a probléma csupán abból áll, hogy a gyermek ritkábban találkozik a különélő szülővel. A valódi sérülés azonban ennél sokkal mélyebb.
A gyermek fokozatosan megtanulja elnyomni saját érzéseit. Nem azt mondja, amit valójában érez, hanem azt, amivel biztonságban maradhat.
Ennek hosszú távú következménye lehet:
- az önértékelés sérülése;
- a bizalom meggyengülése;
- a kötődési nehézségek kialakulása;
- a későbbi párkapcsolatok bizonytalansága;
- valamint az érzelmek felismerésének és kifejezésének nehezítettsége.
Ne feledjük: a gyermek identitásának egyik fele az egyik szülőből, a másik fele a másik szülőből épül fel. Ha az egyik szülőt folyamatosan leértékelik, a gyermek önmagának egy részét is kénytelen elutasítani.
Mit tehet a különélő szülő?
Ez talán az egyik legnehezebb élethelyzet. A fájdalom, a tehetetlenség és a düh teljesen természetes érzések. Mégis fontos emlékezni arra, hogy a gyermek nem ellenség. Ő maga is áldozata annak a helyzetnek, amelybe került. A legnagyobb ajándék, amit ilyenkor a különélő szülő adhat, a kiszámítható jelenlét.
Nem kell minden találkozás alkalmával megoldani a problémákat. Nem kell bepótolni az elveszett időt. Nem kell kikényszeríteni a régi közelséget.
Sokkal fontosabb, hogy a gyermek azt élje meg:
"Veled vagyok. Figyelek rád. Nem kell megfelelned. Akkor is szeretlek, ha most nehéz."
A közös élmények gyakran többet gyógyítanak, mint a hosszú beszélgetések. Egy séta, egy közös játék, sportolás vagy egy egyszerű fagylaltozás is képes újra biztonságot építeni. Néha a csend is kapcsolat.
Kép forrása
A gyermeknek nem kell választania
A gyermeknek joga van szeretni mindkét szülőjét. Nem kell döntenie. Nem kell bíráskodnia. Nem kell egyikük oldalára sem állnia. Amikor ezt mégis elvárják tőle, olyan terhet cipel, amely egyetlen gyermek vállára sem való.
Ha a szülők úgy érzik, hogy konfliktusuk már a gyermek kapcsolatát is veszélyezteti, érdemes minél hamarabb külső segítséget kérni. A családi mediáció, a párkapcsolati tanácsadás vagy a pszichológiai konzultáció segíthet abban, hogy a gyermek kikerüljön abból a helyzetből, amelyben két szeretett ember között kellene választania.
Szakmai kitekintés
Az elmúlt években egyre több hazai és nemzetközi szakember hívja fel a figyelmet arra, hogy az elidegenítő szülői magatartás nem csupán a szülők közötti konfliktus egyik következménye, hanem önálló gyermekvédelmi jelentőséggel bíró jelenség.
A nemzetközi szakirodalomban többek között Amy J. L. Baker kutatásai mutatnak rá arra, hogy azok a gyermekek, akik tartósan olyan családi légkörben nevelkednek, ahol az egyik szülő a másik ellen hangolja őket, felnőttkorukban nagyobb eséllyel küzdenek önértékelési problémákkal, bizalmi nehézségekkel, szorongással, depresszív tünetekkel és párkapcsolati bizonytalansággal. A sérülés ugyanis nem pusztán a szülő–gyermek kapcsolatot érinti, hanem a gyermek identitásának fejlődésére is hatással lehet.
A magyar gyermekvédelmi szakirodalom – többek között Gyurkó Szilvia írásai – szintén hangsúlyozza, hogy a gyermek érzelmi bántalmazásának egyik formája lehet, amikor a szülők konfliktusába bevonják a gyermeket, vagy arra kényszerítik, hogy választania kelljen közöttük. A gyermeknek ugyanis alapvető szükséglete és joga, hogy mindkét szülőjéhez biztonságosan kötődhessen, amennyiben ezt semmilyen bántalmazó vagy veszélyeztető körülmény nem akadályozza.
Ezt támasztja alá az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye is, amely kimondja, hogy minden, gyermeket érintő döntés során a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni. Ez nem csupán jogi alapelv, hanem egy olyan szemlélet, amely a mindennapi szülői döntésekben is iránytűként szolgálhat.
Az elidegenítő szülői magatartás kérdésében nem az a legfontosabb, hogy melyik szülőnek van igaza. A valódi kérdés az, hogy mi szolgálja leginkább a gyermek érzelmi biztonságát, egészséges fejlődését és hosszú távú lelki jóllétét.
Nem késő segítséget kérni
Szakemberként fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az elidegenítő szülői magatartás nem feltétlenül tudatos rosszindulatból fakad. Sokszor feldolgozatlan veszteség, sérülés, harag vagy félelem áll a háttérben. Ettől azonban a gyermekre gyakorolt hatása még nagyon is valós.
Éppen ezért munkám során nem bűnbakokat keresek, hanem olyan megoldásokat, amelyek segítenek visszaépíteni a biztonságot, a kapcsolatot és a bizalmat a családi rendszerben.
Ha úgy érzi,
- hogy gyermeke kezd eltávolodni Öntől;
- állandó konfliktusok kísérik a kapcsolattartást;
- a válás után nem találják a közös hangot a másik szülővel;
- vagy egyszerűen szeretné megóvni gyermekét attól, hogy a felnőttek konfliktusának terhét viselje, keressen bizalommal.
Párkapcsolati és válási mediátorként, párkapcsolati coachként, pszichológiai konzulensként és rendszerszemléletű segítő szakemberként abban tudok támogatást nyújtani, hogy a gyermek ismét gyermek lehessen, a szülők pedig olyan megoldásokat találjanak, amelyek hosszú távon is az ő érzelmi biztonságát szolgálják.
A gyermeknek nem két győztes szülőre van szüksége, hanem két olyan felnőttre, akik képesek az ő érdekeit a saját sérelmeik elé helyezni. Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hanem az, ha megállunk egy pillanatra, és fel merjük tenni a kérdést: Mire van most valóban szüksége a gyermekemnek?
A gyermeknek nem arra van szüksége, hogy döntőbíró legyen a szülők között, hanem arra van szüksége, hogy mindkettőjüket biztonságban szerethesse.
Szerző: Walter Imola
Minősített sématerápiás szemléletű coach, Art coach
Párkapcsolati coach és házassági tanácsadó
Párkapcsolati és Válási Mediátor, Pszichológiai konzulens
Haladó Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista
Soft skill és szervezetfejlesztő senior tréner, Professional Scrum Master
Wellbeing mentor
www.onismeretitrener.hu
www.facebook.com/onismeretitrener1
- KAPOSVÁRIMAMI -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
