Ez a húsvét kicsit más volt mint az eddigiek. Most a család fiai nem indultak el locsolkodni és mi, lányok se vártuk a locsolkodókat. Választhattam, hogy egy nap lesz a sok karantén-nap közül, vagy ahogy lehet, ünneppé tesszük.
Most itt vagyok 3 gyerekkel, házimunkával, kerttel, mindennapi főzéssel, extra takarítással, tanítással, lélekápolással, kreatívkodással. És nem értem, eddig mivel töltöttem el az időm....
Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.
Egyszerű, keresi a kapcsolatot, használja a környezetét és élni akar. Pál Feri lelki útravalójában ötleteket ad, hogyan viseljük el ezt az időszakot és mit érdemes tennünk a szenvedéssel.
Mikor már azt hiszem, hogy kezdünk belerázódni ebbe a karantén-suli-buliba, akkor jön egy ilyen nap, mint a mai és sutba dobhatom a gondosan megtervezett napirendet, órarendet.
Na jó, onnan talán még nem, de máshol mindenütt ott van. Ha bekapcsolom a tévét, ha felmegyek a FB-ra, ha telefonálok az ismerőseimmel... A koronavírus fenekestül felforgatta mindannyiunk életét. Az elmúlt egy hétben, mióta teljes home officera váltottam és a gyerekek is a home schoolra, volt időm gondolkodni is.
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Olyan sokat meríthetünk egy mély, baráti beszélgetésből, ahol felvállalhatjuk kudarcainkat is, ahelyett hogy megfelelni akarnánk! Ami bátorít, erőt ad és inspirál. Adunk és kapunk általa. De hogy csináljunk?
Ez a történet a múlt században kezdődött, és a mai napig tart. Az örökbefogadás egy életre szóló döntés. De nem tudjuk milyen sérüléseket hordoznak magukban, csak sejtjük, hogy vannak maradandó lelki hegek.
Valaki véletlennek vagy szerencsének nevezi, valaki bizonyságtételnek vagy isteni gondviselésnek hívja, és van, aki a sorsnak vagy angyali segítségnek tulajdonítja azokat a "csodaszerű pillanatokat", amikor egy percre úgy érzed, Hoppá, valaki mégiscsak figyel rám!
Nap mint nap arról beszélünk, hogy a mai fiatalok állandóan csak a kütyük világában élnek, és mi felnőttek, mi hogy élünk? Mi el tudjuk még képzelni az életünket képernyő nélkül? AL Lapkovsky Disconnection Connection c. képsorozata azInternational Photography Awards 2018kategórianyertes alkotásával egy valós tükröt tart a mai világról.
Veres Pálné, született Beniczky Hermin író, pedagógus, iskolaalapító, egy haladó gondolkodású nő volt, aki a 19. században a kor szellemiségével szemben sikeresen vívta meg harcát. A magyar nőnevelés úttörőjeként ismerjük.
Le lehet mondani a facebookozásról, csokoládéról, ruhavásárlásról vagy a panaszkodásról is. A böjtölés akaraterőt, egészségtudatot, önmagunkra szánt időt és lelki edzettséget is jelenthet. Itt a mi listánk!
Egy 4. és egy 6. osztályos gyermek anyukájaként az iskolai bántalmazás nem új keletű dolog számomra, a szívem a torkomban dobog, amikor a gyerekek a sztorikat mesélik a vesztes és nyertes pozíciókról.
„Már a kezdeteknél elromlott valami. Vagy egyszerűen csak megfagyott az évek alatt.” Történet a reményről és újrakezdésről, egy különös lelki utazásról. „Minden hópehely olyan, mint egy meghozott döntés. Ezek a hópelyhek idővel egymásra rakódnak.” A házasságban is ez történik.
Biztosan neked is van a szekrényedben olyan ruhadarab, amit valaha nagyon szerettél, csak valamiért már nem veszed fel. Ilyenkor érdemes elővenni a varrógépet.
Ruhacsipesz, zokni, műanyag pohár, kartondoboz vagy éppen egy fakanál. Első ránézésre egyik sem fejlesztőjáték. Egy kis fantáziával azonban remek játékeszköz lehet belőlük – ráadásul szinte biztos, hogy már most is ott lapulnak valahol a lakásban.
Itt az ősz. Reggelente már érezni, hogy lehűlt a levegő, előkerülnek a könnyű kabátok, a kardigánok, sálak, és lassan mi is elkezdünk más szemmel nézni a szekrényünkben lévő ruhákra.
A legtöbben úgy gondolnak a varrásra, mint egy hasznos hobbira. Egy olyan tevékenységre, amellyel ruhát javíthatunk, függönyt varrhatunk vagy kreatív ötleteket valósíthatunk meg.
