Egy frontális ütközéshez hasonló hatása van az egy éven aluli gyermekre, ha valaki megrázza. A kisbaba még nem tudja megtartani a fejét, az ide-oda billeg erős gyorsulásokkal, lassulásokkal, miközben az agy csúszkál a koponyán belül.
A hordozás a kötődő nevelés egyik alappillére. Lényege, hogy a csecsemőt, kisgyermeket az anya vagy más felnőtt a testén hordozza, ezzel biztosítva számára a megnyugtató testkontaktust.
Elsőszülöttem még ösztöngyermekként hadobászott, mint egy hátára fordult bogárka, mikor barátnőm kislánya három éves körüli volt. Egyik este telefonáltunk - helló hogy vagy semmi különös de jó hogy hívtál épp rád gondoltam - beszélgetéssel nem váltottuk meg a világot, de legalább felzárkóztunk mi történt a másikkal amióta nem találkoztunk.
Gyermekeket, fiatalokat nevelve gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben a gyermek valami olyat csinál, amit nem szabadna, vagy épp nem csinálja, amit kellene, esetleg nem olyan reakciót ad egy helyzetre, amit elvárnánk: szemtelen, agresszív, passzív, és így tovább – azt hiszem, mindenki könnyen fel tud idézni hasonló helyzeteket.
Nemrégiben a játszótéren arra lettem figyelmes, hogy két kislány – olyan 6-8 évesek – elkezdik pátyolgatni az én másfél éves lánykámat. Ahogy úgy figyelgettem őket, lassan összeállt a kép.
Van néhány szó, amit nem szeretünk, sem kimondani, sem hallani. Senki nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, hogy ezt a szót kimondja ő maga vagy kimondja körülötte valaki más.
Kisgyerekes anyukák, ha vásárlásról van szó, négy szint elérésére képesek. Van a kezdő, a középhaladó, a haladó és a szuperhaladó. A szuperhaladó az, amikor fogja magát az ember, másra bízza a gyerekeket és egyedül megy vásárolni. Na, az maga a zen, csak sajnos viszonylag ritkán megvalósítható.
Sok szülő úgy gondolja nagyon nehéz óvodás, kisiskolás gyerekekkel vásárolni. Többnyire szeretnének minél előbb túlesni az egészen és vannak, akik úgy gondolják, még spórolnak is, ha nem viszik a bevásárlásra a mindent megkívánó gyermeket. Igen, talán egyszerűbb és gyorsabb a vásárlás, ha azt az édesanya, édesapa maga intézi, ám sok hasznos tapasztalatról maradhat le gyermekünk.
Az óvodai pályafutásunk harmadik hetének pénteki napjára vacsora meghívásom volt, a barátnőmnek születésnapjára (Isten éltesse!). Megbeszéltem, leszerveztem a vigyázókat, leszedtem a szekrény tetejéről a magas sarkút, előhalásztam egy szép ruhát, leporoltam a sminkkészletem és elmentem a gyerkőcért az oviba.
Játszótér, óvoda, edzés, iskola, tábor, park… csupa izgalmas hely a gyermekek számára, ahol kortársaikkal találkozhatnak és nagyot játszhatnak, mozoghatnak együtt. Ha a családban több testvér él, akkor otthon is állandó a gyerektársaság, mely nagyon fontos a gyerekeknek.
Amikor én kicsi voltam, azt gondoltam, hogy én bizony mindig meg fogom védeni a gyerekem! Legyen bármilyen búja, bánata. Az én anyukám – bölcs asszony lévén, ma már tudom – sosem, vagy csak nagyon ritkán avatkozott be abba, amikor valahol, valamiért konfliktusba keveredtem.
Marha mérges vagyok. Rettenetes éjszakát tudhatunk magunk mögött. Volt sok sírva ébredés, éjszakai bilizés meg pelenkacsere, pedig nem szokott... Történt ugyanis, hogy tegnap este itt járt látogatóban a nagymama. Azt, hogy bár sokszor kértem, hogy korábban jöjjön, tekintettel arra, hogy a vacsora, fürdés, mese, alvás rutinját nem szeretem megzavarni, mert akkor nehéz mindenkinek, mégis akkor jön, már szóvá se teszem.
Sokan sokat beszélnek, írnak a gyermeknevelésről. A neten, tévében, iskolában, óvodában. A csapból is az folyik, ki hogyan fejlessze gyerekét. Milyen különórákra járjon a gyerek, vagy éppen ne járjon. Sokan sokat beszélnek a gyerekek lelkéről is. Mindenki mondd jobbnál jobb ötleteket, trükköket. Hogyan óvjuk, mire vigyázzunk.
Amikor még gyermektelen dolgozó nő voltam (értsd ezalatt: reggel felkeltem, szép ruhát és cipőt vettem, elmentem a munkahelyemre, ott voltam 6-7-ig, szombaton, ha kellett dolgoztam vagy iskolában voltam, és sokszor előfordult, hogy a pizzafutárnak vasárnap délután 5-kor pizsamában köszöntem jó reggelt, pedig már a vacsorát hozta), panaszkodtam barátnőnek, anyukának, a szomszéd néninek, hogy sok a munka, fáradt vagyok.
Ezen a héten nagyon sok cipőcskét bekötöttem. Valószínűleg így lesz ez még néhány hétig, míg minden kis elsősöm megtanulja a masnizást. Sok szülő küzd azzal, hogy nem tudja, mit is várhat el a gyermekétől bizonyos életkorban. Az édesanyák szívük melegével sajnálják és óvják kicsikéjüket, nehogy túlságosan le legyen terhelve. „Olyan picike még!” mondják…
Ugye te is rendszeresen (de legalább évente egyszer) találkozol azzal a dilemmával, hogy milyen különórát válassz a gyerekeidnek? És főleg: hol keresd kérdéseidre a választ arra, hogy milyen lehetőségek vannak, milyen időpontban és milyen áron. Vegyük sorra ezeket a kérdéseket!
Elég izgága típus vagyok, nehezen ülök meg a fenekemen. Első gyermekem megszületését követően, amikor már túl voltam a kezdeti nehézségeken, kilábaltam a sokkból, hogy Úristen, anya lettem és végre kezdett jó idő lenni, egyre-másra a börtön-szindróma jeleit tapasztaltam magamon, beláttam ez így nem mehet tovább!
Az utóbbi években egyre több iskolában találkozhatunk iskolapszichológussal. 2013 óta kormányrendelet rögzíti, hogy amennyiben az iskola tanulólétszáma meghaladja az 500 főt, egy félállású iskolapszichológust kell foglalkoztatni. Ahol a létszám ennél kisebb, ott sok esetben más iskolákkal összefogva alkalmaznak egy szakembert. De mivel is foglalkozik az iskolapszichológus, milyen nehézségek esetén kereshetjük fel? Cikkünkben erre keressük a választ.
Amikor gyermeket vár egy édesanya, többnyire elképzeli, hogy mi lesz a pocaklakóból, amikor felnő. Én szentül hittem, hogy első gyermekem szinkronúszó lesz és ügyvéd. Bár ügyvéd még lehet a lelkem, de azt hamar beláttam, hogy nagy öröm lesz, ha úszni egyáltalán megtanul.
Amikor még szívünk alatt hordjuk magzatunkat, biztosak vagyunk abban, hogy a szoptatás simán fog menni. Elképzeljük, amint angyali mosollyal figyeljük a kisbabánkat, amint éppen megtölti a pocakját, és ehhez nem kell majd semmi más, csak előkapni a cicit és kész. Élesben már nem ilyen egyszerű a dolog!
Tessék, kérem elhinni, hogy a gyerekeket az iskolában igenis megtanítják olvasni! A megtanítás azonban nem jelent egyet azzal, hogy első-, másodikosunk olvasóvá is érett.
A gyerekek nyáron felszabadultabbak, sokszor úgy érezzük nehezebb velük. Mi is lazítanánk egy kicsit a szabadság ideje alatt, de porontyunk minden időnket, energiánkat leköti. Néhány egyszerű szabály bevezetésével sokat könnyíthetünk az egész család életén.
Speciális tanulási zavarnak vagy részképességzavarnak nevezik azt a problémát, amikor egy egyébként ép intellektusú gyermeknek nehézségei adódnak az olvasás, írás vagy a számolás elsajátítása során.
„Nincsenek tökéletes anyák! Szabaduljunk meg a tökéletesség kényszerétől és tanuljunk meg örülni az életünknek!” Idén áprilisban tízedik alkalommal rendezték meg az Anyák kimenője programot a Hearts at Home, azaz "Anyai Szívek" szervezésében Budapesten, a Kelenföldi Montázs Központban.
Ugye ismerősek azok a világvége-hangulatú pillanatok, amikor a hűtő előtt állsz, és azon gondolkodsz, mi a csudát főzz? Közben a család olyan válaszokkal támogat, mint „mindegy”, „nem tudom”...
Ferenc, János, Borbála, Mikulás... igazán gazdag jeles napokban és különleges alkalmakban december hónap. Mit is csináltak régen elődeink? Honnan tudták, milyen időjárásra számíthatunk vagy kinek hogy hívják majd a jövendőbelijét?
Tudtad, hogy egy Balaton melletti kis faluban látható Közép-Európa legnagyobb betleheme? Idén 75. alkalommal építette fel Vörsön a falu apraja-nagyja Jézus születésének pillanatát megörökítő bibliai jelenetet, aminek csodájára járnak a világ minden részéről.
Van itthon egy kis hús, egy kis ez, egy kis az, de mi legyen belőle? Persze a fénysebességénél is gyorsabban, az sem baj, ha a maradékok is eltűnnek… Na erre ideálisak a szószos tésztaételek és egytálételek.
